A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

A helybéli lakosság vallomása szerint „helyben öt vásár tartatik évente, ahol minden lakos földesúri engedély és annak fizetett illetéktől" mentesen kereskedhetett saját termékeivel. Az idegen településről jött vásározók azonban kizárólag a földesúr jövedelmét gyarapították „helypénzeikkel, illetékeikkel". Újlak úrbéresei a gálszécsi „baromvásárokat" dicsérik, mások a közelségét, melyet Kohány lakói 800 „lépésben" határoznak meg. Tárnoka lakói itt „bármilyen és bármennyi gabonát" el tudnak adni. Gerenda úrbéresei a gabonára vélik az évi „öt híres vásárt" említésre méltónak. Szentes lakói baromvásárait emelik ki. Marhavásárait említik Szomotor lakói is, mint ahogyan a vékeiek is. Minden dicséret és magasztalás ellenére, olyan község nincs, amelyiknek lakói kizárólag a gálszécsi vásárokban értékesítenék fölös javaikat, és ott szereznék be szükségleteiket. A kettő vagy több helyen vásározók közül első helyen 17 település lakói nevezik meg a gálszécsi sokadalmakat: Kohány, Kisazar, Parnó, Tussaújfalu, Tussá, Hor, Bosnyica, Morva, Nagyazar, Imreg, Zebegnyő, Nagyruszka, Újlak, Egres, Garany, Szög, Tárnoka. Második helyen 33 település lakói emlegették a gálszécsi vásárokat: Kolcshosszúmező, Alsókörtvélyes, Matyasóc, Possa, Migléc, Gerenda, Szedlicska, Lasztóc, Velejte, Szentes, Kazsu, Pelejte, Pálfölde, Pacin, Kásó, Barancs, Őrös, Felsőberecki, Isztuncs, Hardicsa, Céke, Cselej, Rákóc, Kisruszka, Upor, Szerdahely, Nagyrozvágy, Kelecsény, Kiszte, Poruba, Szilvásújfalu, Csaklyó, Szinyér. Harmadik helyen említették: Tavar nap oly ánka, Stefanóc, Leskóc, Hegedűsfalva, Kucsin, Hencóc, Kolbásza, Szomotor, Véke, Varannó, Varannóhosszúmező, Majorócka, Kozma, Kisgéres, Csicsóka, Pihnye, Szürnyeg, Zubna, Luka. Negyedik helyen: Benkóc, Alsóberecki, Zemplén, Turcóc. Ötödik helyen: Királyhelmec, Tavarna, Kladzány, Karna, Hrubó, Topolóka, Jeszenőc, Alsóladiskóc, Göröginye, Zsalobina, Jankóc, Homonnaolyka, Oroszkázmér. Hatodik helyen: Tótizsép, Mogyoróska, Pakasztó, Lukacsóc, Repejő, Baskóc, Cernyina, Varehóc, Tótjesztreb. Zemplén vármegye ezen jelentősebb vásárait vizsgálva is feltűnik, hogy a vásározó falvak mintegy három-négy mérföldnyi távolságból „glóriázzák" a jelesebb mezővárosok sokadalmait. A negyedik, még inkább az ötödik, hatodik helyen egy-egy vásárt emlegető települések azonban a legnagyobb szórtságban és „egy-másfél napi távolságban" találhatók a jelesebb vásároktól. Ilyen nagy távolságra azonban már csak azok a települések „bocsátották el" vásározó fiaikat, lakóikat, akik háziipari termékeikkel kereskedtek. Az itt már megemlített jeles vásárok mellett még pontosan egy tucat mezőváros tartott „sokadalmakat". Ezek azonban már másod- vagy harmadrendű piacozó, vásározó helyek. A közvetlen környezetünkben levő falvak árucseréit közvetítik, többnyire a környező lakosság szükségleteit elégítik ki, és a fölös termékek cseréihez biztosítanak keretet. Ezek közül is kiemelkedik két település, amelyek speciális állatvásáraikkal vonzzák azokat a falvakat, amelyek nagyobb volumenű sertésfölösleggel rendelkeznek. E két vásározó hely közül a jelentősebb Zemplén mezőváros, a kevésbé jelentős Királyhelmec. Zemplén mezőváros sokadalmait 42 település lakói keresték fel rendszeresen, és majdnem valamennyinek a lakói hangsúlyozták, hogy sertésvásárai miatt látogatják. A tölgy- és bükkövezet erdőben telepedett, többnyire intványfalvak lakóinak sertésfölöslege talált itt gazdára. Vagy a környékbeli hentesek vásároltak, vagy a katonaság számára vettek nagyobb tételben sertéseket hadiszállítók, vagy távolabbi városok lakóinak szükségletét kielégítő hentesek, avagy délibb vidékek sertést nem tartó lakói jöttek fel sertést vásárolni saját háztartásuk számára. 'W371