A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

CSAPLÁROS István: Heilprin Mihály, az 1848-49-es magyar szabadságharc elfeledett költője

TRANSLATIONS FROM PETŐFI A rock, by crusbing thunder's might Dashed to the vale from craggy height When once the nations, tired to bear, To break the yoke of slavery dare, And rise at once with brandished swords, And banners red, and with thèse words Upon the banners ail unf urled : " Freedom forever to the world ! " That sound from east to western enda — And tyranny to fight descends, There flow my blood In battle dread — Fresh out of my exulting breast May there my dying voice — supprest By weapons' clink, unheard expire 'Mid trumpets' sounds and cannons' fire — And o'er my corse The snorting horse May dashing run to victory, And leave unburied, trampled, me. My scattered bones they '11 gather there "When burial's day cornes grand and fair ; When with the mournful music's sound, And under banners furled around, They lay in one grave, side by side, Ail who for thee, World's Freedom 1 died. MT SONGS In musing thoughts I often stray : I dream — what ? I could hardly say, And thus throughout my home I fly, Ail o'er the earth and through the sky. The little songs I then unroll Are moonbeams of my dreaming souL While thus I rove in realms of air, I ought perhaps for wants to care, To think — oh, that 's too serious ! There is a God who thinks for us. The little songs I then enroll Are butterfiies of my light soûl. 11. kép. Heilprin Petőfi fordításaiból (Egy gondolat bánt engemet, Dalaim) angol szakos felkészültségű műfordító feladata lenne Heilprin Petőfi-fordításainak elemzése. A versközlés nyomán Pollak megemlíti Petőfi látogatását Heilprin könyvkereskedésében, ami megerősíteni látszik a találkozás hitelességét. Pollak csak abban téved, hogy a forradalom idején lett volna a magyar költő Heilprin „klubjában". Viszont a jelenet leírása erősen emlékeztet az így élt Petőfi című kiadványban közölt szövegre. 1860 júliusában történt, hogy az amerikai magyar patrióták, köztük Zulavszky László légiót szervezett, hogy csatlakozzanak Garibaldi felkeléséhez. Az elutazás előtti banketten Heilprin Mihály búcsúbeszédet intézett hozzájuk egy lelkesítő költemény formájában, amelyben Pollak monográfiája szerint a következőket mondotta versben: „És amikor a zúgó vihar rázza, dobálja / Hajótok árbocát, bordászatát és gerincét, / Hangosan énekelj étek a vihar és a hullámok ellenére / Vörösmartytok nagy Szózatát ! / Hogy az óceán hullámai visszhangozva / Zengjék valamennyi parton- / Hogy Árpád nemzete nem halt meg, / Hogy Magyarország újra élni fog! (...) Európa szabadságáért kel fel most - / Küzd, hogy sírját szétfeszítse; / Nézzétek ahogy mártírjainak szelleme fel253