A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

CSAPLÁROS István: Heilprin Mihály, az 1848-49-es magyar szabadságharc elfeledett költője

S valószínűleg 1848 novemberében írhatta Heilprin bátorító versét a Jeszcze Polska nie zginela motívumaira. A harmincas években készült Skrzynecki-dal (a lengyel himnusz egyik népszerű változata) Nincs még oda Lengyelországját Heilprin már modernebb formában adja vissza: „Nincsen veszve Magyarország! Még mi százszor győzhetünk; Van Dunánál, van Tiszánál S Dráva partján seregünk. És ha esnék itt is ott is, És ha esnék számtalan Nincsen veszve Magyarország, Míg egy védő serege van. Mért is félnénk a királytól, Ki hazátalan bolyong? Kinek eddig zárt fülében Nép is isten átka kong? (. . .) Fel, királyok; fel, hóhérok! ,, ,,,. Kockánk már elvettetett; Még egy harc, s ez öl bennünket, Vagy ledöntend titeket. De míg élünk, hon s szabadság Leng zászlónkon magasan! Nincsen veszve Magyarország, Míg egy védő sereg van. A királyok egykor istenek voltak, Hajh, de elmúlt az idő; Tietek a múlt homálya, Tán miénk a szép jövő. Hiszen az idő visz minket, S az idő rohan, rohan Nincsen veszve Magyarország, Míg egy védő sereg van. "

36 A lengyel légióról való tárgyalások híre eljutott Heilprinhez, az emlékeztethette őt a lengyel himnuszra. Tudhatott a sajtó hírei alapján arról is, hogy lengyel fiatalok szép számmal lépik át a galíciai-magyar határt. A történelmi sorsközösség tudata is ihlethette a Kárpáton túl és innen című versére. Ebben egy a szerelmesétől búcsúzó ifjút lát, aki „Tán hónáért megy harcolni? Tán megmenteni hónát? Nem, más honba megy harcolni; Ő lengyel magyarbarát." A császár parancsára üldözik a határ felé lopakodó fiatal lengyeleket, de ő „barátért megy harcolni -/ Az a lengyel jó barát". Szinte látja is a vadonban vállán fegyverrel vadak közt haladó ifjút, aki vadakra „nem vonja kardvasát. /A barátért majd vonandja, 36. Uo. 33-35. 240