A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

CSAPLÁROS István: Heilprin Mihály, az 1848-49-es magyar szabadságharc elfeledett költője

Mihály atyja is tudós hajlandóságú gyapjúkereskedő volt. Filozófus, az újabb héber irodalomban a galíciai lengyel zsidók között kitűnt. Édesanyja lengyel zsidónő, a német szépirodalmat jól ismerte. Mihály anyanyelve a német, de a lengyelt is rövidesen elsajátította. A négy testvér közül a legidősebb és a legfiatalabb leány, a két középső fiú: Mihály és Izsák. Apja vezeti be a héber nyelvbe és a bölcseleti irodalomba; a klasszikus és újabb nyelveket is elsajátítja: hajnali 2-3 órától nyelveket tanult. A cári uralom elől Magyarországra költözött a család. Mihály még Piotrkówban megnősült. Letelepedésük első éveiben kereskedésből éltek. Fennmaradtak a miskolci letelepedést igazoló okmányok. így a Tomaszów-Mazowiecki kormányzóság zsidó közösségének 1842. okt. 12-i keltű német nyelvű igazolása Heilprin Pinkusz, az apa és Heilprin Mihály, a fia számára, valamint a miskolci Izraelita Község elöljárósága által tartott Gyűlési Jegyzőkönyv kivonata (1842. dec. 22.), amelyben igazolják Heilprin Pinkusz és családja magaviseletét és vagyoni körülményeit, továbbá kérik a letelepedési engedély kiadását. A fenti igazolások, bizonyítványok alapján nyújtja be az apa 1842. december 28-án a letelepedési kérvényt. A beadványt 1843. jan. 3-án iktatták és Boldogasszony havának 3. napján tartott tanácsülésen fel is olvasták. A kérést teljesítették. Néhány év elteltével fontos esemény történt a hazai zsidóság életében. Ferdinánd király hosszas alkudozások után 1846. június 24-én megszüntette a sérelmes türelmi adót. A zsidók országos ünnepségeket rendeztek ennek örömére, a türelmi adó eltörlésének ügyében eljáró megbízottaik pedig körlevelet intéztek a megyékhez, hogy követeiket az emancipáció létrehozására utasítsák.

4 Heilprin Mihály ez idáig bizonyára a miskolci zsidó hitközség tagjaként élt és ennek a közösségnek érzéseit, hangj át tolmácsolta a Zsidó kördal című versében, amelynek virágkoszorús dátumában 1846. nyárutó (augusztus) 29-ét olvashatjuk, a királyi könyvbíráló cenzor jóváhagyásának kelte 1846. szeptember 8. Idézzük a következőkben néhány gondolatát, néhány fontosabb sorát, örömét, reményét! A megkülönböztetés miatti eddigi bút, bánatot megszokták, most a víg pohárnál „Már vigadhat és danolhat / A zsidó" (A 2. versszak utolsó két sora). A hála tettrekészségben nyilvánul meg a hazával szemben: „Mondjuk mind ki, mind atyáink Hamvinál: Hitvány, gyáva, ki hónáért Helyt nem áll!" (5. versszak utolsó 4 sora). A vers eszmei mondanivalóját a 9. versszak fejezi ki, s egyben utal a nagy ihletőre, A fóti dal szerzőjére: „Könnyű legyen, édes minden Áldozat, Míg hazánkra szebb jövendő Nem virad; Hogy mondhassuk egykor mi is: Jó anyánk! Fájdalmídban, közdelmidben Osztozunk. "

5 4. Groszmann: A magyar zsidók V. Ferdinánd alatt 1835-1848. 27. Idézem Simon László: A zsidókérdés a magyar reformkorban 1790-1848. Debrecen 1936. 67-68. 5. Heilprin Mihály: Zsidó kördal. Miskolc 1846. Tóth Lajos betűivel 8 lap. 228