A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)
PÁL József: Kazinczy Orpheusáról
valamint a természeti változások alapján bizonyítható, hogy „nem tsak lehet tehát lélek, hanem kell is lenni". Ha van isteni lélek, emberi lélek is van. s ez miért ne lehetne „valami a' testtől megkülömböztetett valóság, a' mi most úgy öszve van kötve a* testtel, hogy mi képzelődéseinkkel Separálni nem tudjuk". Az Istentől származó emberi lélek osztatlan és oszthatatlan, s benne volt már az első emberben („inficiálva volt már az első emberben minden lélek 's minden test"), s a nemzessél marad fenn. Horváth gondolatmenete eddig a pontig a keresztény állásponttal azonos, ezután azonban felveti a lélekvándorlás és a reinkarnáció gondolatát: „a" lelkem el megy; és tudom, hogy el nem vész: de jön e vissza vagy nem többé a' testbe; azt már Te úgy higyd a mint akarod", ő a maga részéről az előbbit gondolja: a test bomlása után megmarad az Atyától kapott ultimum elementum, amit Isten újra megeleveníthet, vagy „elrepül a halál után a' lélek a' maga ki rendelt helyére, és annak idején vissza jön a testbe". (Megjegyezzük, hogy Az esztendő utolsó éjszakája c. művében Horváth egészen a teozófikus eszmék hangoztatásáig jut el. 46 ) Ezek az elképzelések szerinte Kazinczy elveinek továbbgondolásából származnak, „ellenkezik e ez az én állításom azzal a Kalauzzal, mellyet belém adott a' Teremtő; nem jobb e ez a' Te állításodnál?" A jelek szerint Kazinczyra nagy hatást gyakorolt ugyan a levél: de mégsem fogadta el teljesen annak érvelését. Tornai Margithoz intézett episztolájában írja: HORVÁTHOM jer, akár Piátóddal az Elme' nem-esmértt Léte felől ébrentt álmokba merülve bolyongassz, Én oda nem késérlek: 47 Kettejük közötti lényegi különbséget Kazinczy abban látja: „ő azt állítja, hogy a' Lélek halhatatlanságát természeti okoskodások által is meg lehet mutatni: én pedig azt, hogy a' Philosophia azt nem tanítja pozitíve; leg-alább nem úgy, hogy az ellene támadható kéttségek egészen el-oszlattassanak". 4s Kazinczy a lélek halhatatlansága tétel elleni érveit - mint Hencze Béla szépen kimutatta 49 - Locke, d'Holbach, Holmann, La Mettrie és Voltaire műveiből veszi. Az érvek két csoportja különíthető el: fiziológiai, biológiai alapon csak gyenge érvek hozhatók fel a halhatatlanság állítása mellett, másrészről pedig támadja a keresztény interpretáció gyakorlati következményét, tehát az emberek „zsarolását" a túlvilági büntetéssel. „Test eggy szikra, test eggy marok puska-por: de vesd öszve, meg-látod mitsoda előre nem-képzeltt effectusa lessz. 'S nem lehet é valami illyes a* Lélek is?" 5 " Elsorolja a növényi és az állati lélek és lélekvándorlás képtelenségét hangoztató tételeit, majd amikor a létezők nagy láncán az emberig felér, hirtelen perspektívát vált és természettudományos érvek helyett a történelemről kezd beszélni. (Kazinczy többször alkalmazta ezt az eljárást: ha érzi érvei gyengeségét, esze helyett az emlékezetét használja: „Ezen homályos dologban leg-tökéletesebb világosságot (!) kap az, a' ki a' régi Nemzetekig tér-vissza a 1 Történetek fonalán". M ) így ellenérzése egyre erősödik: ,,A' Revelatio a' dolgot végképpen elintézi. Ez nem tsak halhatatlanságot (kiemelés - K. F.), de a' melly természeti módon meg nem eshetik, hanem tsuda tévő 46. Orpheusl. 431. 47. Orpheusl. 184-185. 48. Orpheusl. 191. 49. Hencze: i. m. 49. 50. Orphcus I. 195-196. 51. Orpheusl. 197. 220
