A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

PÁL József: Kazinczy Orpheusáról

reformoperáját Calzabigi librettójára.

12 Majd - Kazinczy Orpheusznak megjelenési évében - Mozart a Varázsfuvolát, de működtek itt rózsakeresztesek is, a magyar testőr-író, Baróczy Sándor állítólag alkimista kísérleteket folytatott, hogy vérbaját gyógyítsa. Az inasból legénnyé, a legényből Mesterré avanzsáló Kazinczy világosan elhatárolta a szó, a művelődéspolitikai program „fehér mágiáját" az aranycsináló, az alkimisták bolondságaitól. Aranka Györgynek - Orpheus aláírással - a következőket fejtegeti: „Hallottál é valamit az Illuminatusok felől? Ezek az emberek Bécsben is dolgoznak, még pedig nagyon. Az ő tzélok a mennyire sejdíthetem, (mert hogy én soha nem vétettem fel közzéjek, arról esküszöm Néked a Mindenható Építő Mester előtt!) volt evetere superstitionem, opprimere Tyrannismum, benefacere. - Nem ez é az élet legédesebb boldogsága? - Maradjon a

1 szegény Bárótzi a' maga Alchimiájával, melly néki soha sem tsinál aranyt, maradjon Orvosság tsinálásaival, mely testét elgyengítette, vesszen Gróff Thun a Geisterbeschwörungjával, melly olly bolondság, a" mit még a' gyermek is meg nevet, nékem az mind nem kell". 1790 tavaszán kelt levelét az alkimista kísérletek elutasítása után így folytatja: „— Én nekem a' Kőmívesség olly társaság, a' melly eggy kis karikát tsinál a' leg-jobb szívű emberekből, mellyben az ember el-felejti azt a' nagy egyenetlenséget, a* melly a' külső világban van; a'mellyben az ember a' Királyt és a' legalatsonyabb rendű embert testvérének nézi, a mellyben el felejtkezik a' Világ esztelenségei felől, 's azt látván, hogy minden tagban eggy Lélek, t. i. a' jónak szeretete dolgozik, öröm könnyeket sír ..." A „művelt körök egyesülése" sokkal kedvesebb számára a mások által - de hasonló jelleggel- végzett gyerekességek. A különféle szervezeteknek ki kell alakítaniuk a saját profiljukat. „Minden j]-nak lehet valamelly különös tzélt venni materiául. Bécsben a' Born Q-ja a tudományok elő-vitelét vette tzélul ... ott olvasták el verseiket; a' többi szent kötelességének tartotta tartalék nélkül adni elő ítéletét". Végül - még mindig ebben a levélben megrajzolja az ideális szabadkőműves vonásait: a" kőmívesiO éppen olyan, mint a' Maltheser. Félig pap, félig katona. Néha tömjén van kezébe', mellyet a Teremtés Istenének nyújt bé, néhol kard, mellyel az ártatlanságot védelmezi."

13 Nagyon szerencsésnek és jellemzőnek tartjuk Kazinczy hasonlatát, mely szerint a jó szabadkőműves (és író) egyszerre pap, az elvont igazság és szépség ismerője, s ugyanakkor katona, az ideákat hétköznapi csatákban megvalósítani akaró propagandista. (Orpheus = pap = költő gondolatot - mint látni fogjuk - Pálóczi Horváth Ádám részletezi.) Kazinczy-Orpheus, szintén ebben az ars poetica hangvételű levelében, kitér a folyóirat legfontosabb eszméire, a fény szimbolizmusára, a lélek halhatatlanságára. „Nagy még a setétség, kedves Barátom! és nékem ugy látszik, hogy mivel némely hellyeken napok támadnak, a' barlangok setétjei még feketébekké válnak, mint eddig voltak, mig Egünket estveli homály fogja vala bé. Én meg-makatsitottam magamat ki-tsikarni a' Superstitio kezéből a-;véres tőrt, és irtóztató képéről le-kapni az áll-ortzát. Voltaire, Rousseau, Helvetius, a'Sanssoucíban lakott Philosophus, 's a' Kőmívesség úgy adnak paist balomba, jobbomba kardot, lábaimra szárnyakat, mint mikor Perszeuszt készítették-fel az Istenek az Andromeda meg-szabadítására". Érdemes itt felhívni a figyelmet két ikonográfiái jellegű mozzanatra. (A barlangok setétjébe besütő nap helvetiusi képére alább visszatérünk.) A Babonaság kezéből elragadott tőr és az arcáról lekapott maszk az emblematikus hagyományból került ide. A meglehetősen jól vizualizálható leírás a propagandisztikus célú metszetekre emlékeztet. Kazinczy mintát találhatott rá a közkeletű mitológiákon kívül Diderot Pensées philosophiques-jának 12. Szabolcsi Bence: A zene története. Budapest, 1984. 297. 13. KazLev. II. 52-55. 14 209