A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

KOMÁROMY Sándor: A XVIII. századi sárospataki kéziratos versgyűjtemények (Alkalmi szövegek, köszöntők)

gondolatúak, mégis fellelhetők helyenként egyénítő színek, a gondolatvezetés, a tartalom kibontásának önálló, más szerzőtől elkülöníthető egyedi jegyei. Ilyenek - mások mellett - a búcsúztatók indításai, a szövegkezdés megrázó drámaisága, a jelenlévők megszólításának formulái, s egyáltalán a hallgatósággal való kapcsolatfelvétel. Torma Mihály egyik búcsúztatójának kezdő strófái: Kis Világ az ember, úgy tartyák mindenek Kik ezen dologhoz helyesen értenek Két fő rész ebben ősz ve szerkeztének Lélek és Test, mellyek egy személlyé lettének. Éppen úgy, mint a Nagy Világ kereksége, Mellyel tészen az ég sföld gömbölyűsége, Me Ily eket ha eljár a szem élessége Vagyon mind kettőnek sok mineműsége." Ismeretlen szerző sorai: Keserű az halál azt szokták mondani E szokott sok szívet meg szomorítani E szokott örömet ürümmel váltani E szokta fejünket gyászszal borítani. Keserű az halál példák bizonyítják Sok Atyák sok Anyák panaszi tanítják Kiknek szíveket vett sebek szomorítják Hogy kedveseiket sírban takarítják Keserű az halál e részben meg vallom Midőn sok szív baját sok száj jaját hallom, De ellenkezőt én még is nem átallom Állítani hald meg beszédem javallom.

I6 Nem véletlenül citáltunk egymás után a két búcsúztató kezdő sorait. Azt gondoljuk számos más példa nyomán is -, hogy két szemlélet körvonalazódik az idézett strófában. Az elsőben inkább egyetemesebb, tágabb horizontú, általánosabb megközelítéssel, kozmikus képekkel teremt kapcsolatot hallgatóságával az egykori költő. A másikban életközelibb, „hétköznapiasabb" és egyszerűbb; a halált és a temetést emberközelben ragadja meg. Ezt erősíti a mondanivaló hatását követő nyelvi megformáltság (az ismétlések: „keserű", „e szokott"; az igék gyakorisága; az egyes szám első személyű előadás). Gyakori a természet, az élet és halál párhuzama. A virágmotívum, a színek kontrasztjai az élet és halál, a lét és elmúlás általános szimbólumaiként jelennek meg számos búcsúztató kezdősoraiban. Néhány jellemző példa: Mint egy virágos kert, ollyan ez a VILÁG Van benne sokféle szépen zöldellő ág Van kóró van dudva, mellyet végre ki vág Az halál, s számára készült sírjába hág. Itt némely virágok szépen zöldellenék Mellyek a kertestül jól készítettének Jól nőttek, s azombam jól nevekettenek Télbe nyárba mindig szép szint viseltének. 15. Halotti Versek Melyekkel Kis Mihály meg hidegedett testét borította bé Torma Mihály. Trens, Kt. 1124.37. 16. N. Kandó Lajos uritskának halálán meg szomorodott Sziveknek vigasztalására Íratott együgyű Magyar Versek. 1775 Észt. Trens, Kt. 1124. 24. 13* 195