A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

P.SZALAY Emőke: A debreceni fazekas céh tárgyi emlékei

7. kép. A fazekas ifjúság kancsója, 1847 8. kép. A fazekas ifjúság kancsója, 1873 A debreceni céhtáblák vizsgálata azt mutatja, hogy a fából készült példány lehetett a korábbi, amelyek mellett, más céhek emlékei mutatják, a XVIII. században jelentek meg a réztáblák. Az üzenetek, amelyek kíséretében átadták a táblákat, eleinte szóbeliek voltak. Az írásbeliség terjedésének következtében a táblára irattartó rekeszeket erősítettek, amelyekbe a papírra írott üzeneteket helyezték el. A céhtáblák használata a céhek megszűnése és ipartársulattá alakulása után is tovább élt. Mindkét táblában a XX. század elejéről származó hirdetések maradtak fenn, ami a táblajárás szokásának e századbeli fennmaradását bizonyítja.

29 A céhedények a céhládákhoz hasonlóan fontos szerepet foglaltak el a céhek életében. Jelentőségük legszembetűnőbben a céhek különféle összejövetelein nyilvánult meg. Gyakorlati használatuk mellett az együvétartozást is megtestesítették. A fazekas céh korai edényeitől biztos tudással nem rendelkezünk. Annyit tudunk, hogy a XVII. században a város nagy sarcoltatásainál 1660-ban a Szejdi járáskor a városra kivetett sarcba a többi céhvei együtt a fazekasok is odaadták értékeiket, amelyek között más céhekhez hasonlóan elképzelhető, hogy a pénz mellett nemesfémből készült edények is lehettek.

30 A későbbi céhprivilégiumok edényeket soha nem említenek, ezért feltételezhetjük, túlságosan nagy értéket nem képviseltek a céh közös edényei, mert akkor bizonyosan szó esett volna róluk. Nem valószínű tehát, hogy akár nemesfémből készült pohara, akár ónkannái lettek volna a fazekas céhnek, amely tagjainak nagy száma ellenére soha nem tartozott a tehetős céhek közé. Valószínű, 29. P. Szalay Emőke 1978. 226. 30. Szűcs István 1872. 641. 185