A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

FÜGEDI Márta: Jelképes állatábrázolások a református templomok festett bútorzatán

nes festés teszi naturálisabbá és látványosabbá. Hasonló díszítményt találunk a lónyai templom szószékkoronájának sarokvolutáján is. A Veszprém megyei Nemesvámos templomában maradt fenn a szintén a 18. század közepéről származó 5 töredékes padprofil, érdekes, fekete rajzú madárforma kiképzéssel.

21 A madárábrázolások a stilizálás magas fokán készültek, így legtöbbször a madár fajtája konkrétan nem állapítható meg, és nem is fontos. Apává azonban egyértelműen felismerhető külsődleges jegyei alapján is. Ez a dekoratív madár, a halhatatlanság és az örök élet jelképe, már az ókeresztény művészetben is kedvelt motívum volt. A késői középkor óta viszont különböző bűnök, főként a hiúság és a gőg negatív szimbólumaként is szerepel.

22 Megjelenik a templomok festett növényi díszei között például a szentsimoni katolikus templom (1650) mennyezetén és a krasznai református templomban is (1736). Nagyon kedvelt díszítménye később a népművészet minden műfajának, elsősorban a régi stílusú hímzéseken gyakori, de a dunántúli pásztorművészet figurális díszítményei között is sokszor feltűnik a csőrében virágos ágat tartó páva.

23 A kétfejű sas a mennyezetdeszkák figurális díszítményei között egyedi színfolt.

24 A kettős madáralak ősi, Bizáncig visszavezethető motívum, elsősorban textilek díszítményeiről terjedt el. Hatalmi szimbólum, de hazánkban évszázadok óta elsősorban a Habsburg-címert jelenti. Megjelenítésének kötelező részletei a két fej közötti korona, két karmában kardot tart a sas, végül pedig a hasán általános a címer. A festett menynyezetkazettákon azonban figyelemre méltó változásokat figyelhetünk meg a kétfejű sas ábrázolásának hagyományos attribútumaiban. A korona helyén gyakran virágtő vagy szívforma jelenik meg, illetve olyan ornamens, melynek célja csak az adott felület kitöltése és díszítése. A karmokban tartott hatalmi szimbólum, a kard helyét is sokszor indák, virágos ágak töltik be. A test közepére helyezett címer helyére pedig szív vagy éppen a festő mester neve kerül.

25 Hasonló ábrázolási jellegzetességek figyelhetők meg a kétfejű sas megjelenítésében a népművészet egyéb területein is. A mintául szolgáló ábrázolások közül Malonyai Dezső kiemeli az egyik korabeli fémpénzt: „a nép kezén forgott régi négy krajcárosokon, a „suszter talléron" ott volt a furcsa madár, onnan másolhatták."

26 Kedvelt állatmotívum a szarvas is, néhány tipikus változatban, magányosan vagy párban ábrázolva. A szarvasok az igazság vizére, a Krisztus evangéliumára szomjazó, az ahhoz igyekvő lelkeket jelképezik. A leggyakrabban énekelt zsoltár kezdő sora is idézi: „Mint a szép hives patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uramra . . ." 21. Vö. Tombor I., 1968. 64. Madárábrázolások találhatók továbbá a következő templomokban (a felsorolásban az elpusztult, de valami módon dokumentált alkotások is szerepelnek): Csiksomlyó (1678), Farnas (1750), Kalotadámos (1774), Kőrösfő (1764), Kraszna (1736), Magyargyerőmonostor (1758), Magyarlóna (1752), Magyarókereke (1746), Magyarszentbenedek (1707), Magyarvalkó (1778), Nagypetri (1713), Oklánd (1771), Somkerék (1761), Székelydáma (1630), Tancs (1676) stb. 22. Vö.Seibert,J., 1986.261. 23. Vö. Kovácsi., 1987. 241-269. 24. Vö. Seibert, ]., 1986. 277. 25. Sasábrázolások találhatók többek között az alábbi templomok díszítményein: Székelydálya (1630), Tancs (1670), Magyarcsaholy (1777), Szentgerice (1670), Zabola (1772), Gyügye (1767), Kisnamény (1755), Csengersima (1761), Piliny (1713), Megyaszó (1735). Noszvaj (1734), Rudabánya (1758), valamint Teresztenye és Vilonya. 26. Malonyai D., 1911.288. n 161