A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

EGRI Mária: Gácsi Mihály (1926-1987)

1. kép. Urak bosszúja (I. Dózsa sorozat 5. lap) 1956/57 (linó 180x250 mm) újévköszöntő madara új és új variációkat ért meg. Közülük a legjobbakból a nyolcvanas évek elején albumot adott ki. Gácsi hetvenes évek elejéig tartó időszakából a humoros-ironikus lapok közül említsük meg elsősorban a Magyarok bejövetele, 1966-ban készült rézkarcát, amely a „nagy vonulás" ürügyén felsorakoztatja a történelmi sorsfordulók fényében élesebben jelentkező emberi karaktereket. Attribútumaikat magukkal cipelve menetelnek egymás mögött a spekuláns, a jobb sorsban reménykedő, a gyáva és a szájhős, a közönyös és a mindenre elszánt. Vakhitűek és óvatosak, ostobák és meggondoltak, kívülálló kibicek és a mindig elöl haladók. Nem áll módunkban Gácsi groteszk-humoros lapjainak tüzetes elemzése. Mégis legalább cím szerint idézzük fel a Cégem reklámja, a Stúdió, a Régi ház, az Utcán át rézkarcait. Ezeknek a düreri alapossággal kidolgozott műveknek minden kis részletéből árad az ötlet, a játékos humor. Valójában ezek a fő jellemzői Petőfi Szeget szeggel, valamint Garay Obsitos című műve illusztrációinak, illetve a későbbi, ugyancsak színes linóleummetszet meseillusztrációinak. Ezeknek a korai rajzi ötleteknek egy-egy késői reminiszcenciája, a „paradicsomi idők" fájó emlékdarabkája köszön vissza utolsó komor lapjain; a madzaggal felkötözött levelekkel, botán összeillesztett bádogcső-, faágakkal, drótozott gyökerekkel. Gácsi állatai külön tanulmányt érdemelnének. Hosszú szempillájú, szemérmes pillantású, szőrősfülű kutyái, beborozott, kajlacsőrű madarai, bojtosfarkú macskái. S ezek iszonyú, dehumanizálódott szörnyváltozatai a művész utolsó lapjain. 1971-ben készült Dürer emlékére a Lovag, halál, ördög rézkarca. Az Apokalipszis lovasait Gácsi láthatóan egy igen jó pillanatában metszette újra, a düreri előképet saját attribútumaival, groteszk ötleteivel írva át semmivel össze nem téveszthető Gácsi111