A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

EGRI Mária: Gácsi Mihály (1926-1987)

GÁCSI MIHÁLY (1926-1987) EGRI MÁRIA Gácsi Mihály grafikai oeuvre-je egyedülálló a hatvanas-hetvenes évek magyar képzőművészetében. Rézkarcait és linóleummetszeteit váltakozó intenzitással groteszk humor és filozofikus lényeglátás táplálja. Előbbi kategóriába sorolható lapjainál Hasek karikírozó iróniája ötvöződik Mrozek, Örkény abszurditásával. Drámai lapjain pedig egy bölcs elmélkedik arról, mivé lehet világunk, ha továbbra is felelőtlenül játszunk vele. Gácsi következetesen építi egymásra műveit, egy-egy lapon kifejtett gondolata szorosan kötődik az előzőkhöz és kapcsolódik a következőkhöz. Fájdalmasan korán lezárult életműve egységes, szerves egész. A Munkácsy-díjon kívül sosem kapott komolyabb elismerést. Nem hiszem, hogy tévednénk, ha ezt majd két évtizednyi szolnoki tartózkodásával hozzuk kapcsolatba. A szolnoki művésztelep munkásságának megítélése ugyanis sem napi kritikai visszhangját, sem „hivatalos" műtörténeti felfogását illetően az utóbbi fél évszázadban nem volt reális. A telep történetéről mindössze két monografikus igényű összefoglalás jelent meg; 1952-ben a kolónia alakulásának ötvenéves jubileumára Végvári Lajos történeti feldolgozása Szolnoki művészet 1852-1952 címen, majd 1977-ben a háromnegyed százados évfordulóra jómagam vállalkozása a telep elmúlt huszonöt évének körvonalazására A szolnoki művésztelep címen. Nem akarunk kitérni egyes kritikák tendenciózus, valós adatoknak ellentmondó megállapításaira. Tény, hogy a szolnoki művésztelep történetének szándékosan torzított szemlélete, a mai napig mesterségesen gerjesztett, hamis információk miatt a kolóniával bármilyen kapcsolatban lévő művész, műtörténész csak negatív megítélésben részesülhet. S hiába Végvári Lajos könyvének korai dokumentum sora, hiába a következő negyedszázadról szóló adatok hangsúlyozása a telep hetvenöt éves jubileumi kötetében, a telepalapítás körülményeinek tisztázása a Magyar Művészet új sorozatának századfordulós munkájában - a köztudatba ivódott elutasítás úgy tűnik megváltoztathatatlan. Pedig egy téves prekoncepció miatt sok érték vész el. A telepen dolgozó művészekről például alig jelent meg komolyabb elemzés. A privilegizált helyzetben lévő két művészeti kiadót nem érdekelte az ide kapcsolódó, itt alakuló művészet. Ezért is választottuk Végvári tanár úr tiszteletére ezt a témát, mivel Gácsi Mihályról sem jelent meg még eddig tisztességes monográfia. 1977-ben műveiről a Corvina kiadott egy szép mappát, így a jelen lehetőséget inkább az abban nem szereplő művek elemzésére fordítottuk elsősorban. Tisztelegve Végvári Lajos előtt, aki először vállalta fel a szolnoki művésztelep története megírásának hálátlan témáját, s egyben Gácsi Mihály emlékezetére, aki két éve bekövetkezett váratlan halála óta nem kapott oeuvre-jéhez méltó megemlékezést. 109