A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

MURAKÖZI Ágota: Barzó Endre és a régi miskolci művésztelep

alakrajz és festés, Baranszki Emil a csendélet és rajz, Lyka Károly a művészettörténet tanára.

4 A kormányzat 1920 júniusában Lykát bízta meg a főiskola újjászervezésével. Az új alapokra fektetett intézménynek egyik leglényegesebb újítása volt, hogy a művésznövendékek és a rajztanárjelöltek azonos művészeti irányítás mellett tanulhattak; a másik fontos újítás volt, hogy megvalósult a szabad tanárválasztás, ami akkor igen döntő kérdés volt: a növendék hajlamai szerint választhatta meg tanárát, nevelőjét. Lyka vezetésével Réti István, Vaszary János, Glatz Oszkár, Csók István, Benkhard Ágost utóbb Rudnay Gyula közreműködésével új szellem költözött a főiskolára, s idővel Európa egyik legjobb ilyen intézményévé fejlődött.

5 Mindez jelentős változásokat hozott a növendékek mindennapi életében, ez tette lehetővé Barzó Endre számára is, hogy Benkhard Ágostot válassza tanárának, s hogy részt vehessen a szerveződő miskolci művésztelep munkájában. Rajztanári diplomájának megszerzése után továbbképző szaktanfolyamot végez (1921-1926), Benkhard maga mellé veszi tanársegédnek, a nyarat pedig együtt töltik a növendékekkel a miskolci telepen.

6 Végül is pályájának ez a kezdeti szakasza festészetének legaktívabb, életének legreményteljesebb korszakát jelenti. Sajátos ellentmondás, hogy éppen felkészülésének éveiben - az I. világháború alatt - a legnagyobb nehézségek közepette folyt az oktatás a főiskolán: minimális anyagi ellátmánnyal, fűtésgondokkal, bérelt helyiségekben. (A főiskola épületeiben hadikórházat rendeztek be, a menzát a hadbavonultak gyermekeinek étkeztetésére vették igénybe. Háromhavi kurzusokban oktatták az egész éves tananyagot. Az 1919/20-as tanévben a hadikórházak helyébe karhatalmi alakulatok telepedtek. A korábban bérelt helyiségeit a főiskola csak 1920-ban kapta vissza.

7 Lyka Károly reformtervezetének megvalósítására nehéz, belső ellentmondásokkal terhes időszakban került sor. A vesztes háború, a forradalom leverése teljesen visszavetette az ország gazdasági, társadalmi és kulturális állapotát. A trianoni békeszerződés alapján megállapított új országhatárok a képzőművészeti életben is változásokat eredményeztek. Egyes városok kulturális szerepköre megnövekedett, a nagybányai művésztelep pótlására a főiskola Miskolcon és Kecskeméten állandó művésztelepet hozott létre, s működtek időről időre változó vándortelepei (Pécs, Jászapáti, Párád, Gyöngyös, Tata, Szentjakab, Bicske, Sirok, Mátrafüred, Mohács, Sümeg, Kőszeg, Csurgó, Makó).* A nyári művésztelepeknek kettős célja volt, lehetőséget teremtettek a növendékek számára, hogy megismerkedjenek a magyar vidékekkel, a magyarországi népélettel és kapcsolatot teremtsenek a vidéki közönséggel. Módjuk nyílt a szabadban való festésre, s új benyomásaikat már nemcsak a budapesti életből meríthették. A telepeken készült munkákból zárókiállítást rendeztek, ahol vásárolni is lehetett. így vall erről az időszakról Lyka Károly: „Az 1910-es évek vége, a húszas évek első fele a magyar korona-valuta tragédiájának ideje. 4. Jósa András Múzeum Képzőművészeti Adattára, 1983/4. 5. Barcsay Jenő: Lyka Károly. Művészet, 1954. 42-43. Lyka Károly: Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig. Bp. 1983. 45. 6. Országos Magvar Királyi Képzőművészeti Főiskola Évkönyve, 1917/18-1920/21. Barzóról 27., 35., 42. (továbbiakban: MKF) MKF 1921/22; 38., 1922/23: 48., 1923/24; 61., 1924/25; 72., 1925/26.; Többek között: Friml (Fónyi) Géza, Bartha László, Miháltz Pál, Barcsay Jenő tanulnak ekkor a Főiskolán. 7. Benre Gyula: A Képzőművészeti Főiskola története 263. (In: Százéves a Képzőművészeti Főiskola. Bp., 1972. Szerk.: Végvári Lajos) 8. Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (továbbiakban: MKF Évkönyvei, 1921— 1925. 9-15. A Főiskola 50 éve. 5-6. MKF. Évkönyvei, Bp. 1926.; B. K. M.: A művésztelepek jelentőségéről. 46. In: A KÉVE Könyve. Bp. 1928. Szerk.: Szablya János (BKM, azaz: B. Kálmán Mimi) 100