A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - NOVÁKI Gyula: Késő bronzkori földvár Dédestapolcsány-Verebcebércen

6. kép. Dédestapolcsány-Verebce-bérc. Teraszok a nyugati oldalban hatunk. A sánc külső oldala egyenes folytatása az itt igen meredekké váló hegyoldal­nak. A terasz (helyenként, kis belső magassággal, sánc) ezután már jól követhető. Az 500 méteres szintvonalat elhagyva, alkalmazkodva a természetes domborzati viszo­nyokhoz, egyre magasabbra húzódik, majd a telep vége felé, 550 méteres magasságban közel derékszögben megtörik és erősen emelkedni kezd. Ebben a szögletben a sánc 50 m hosszúságban 0,5 m belső magasságot ér el (7. kép), majd a felfelé tartó szaka­szon, mintegy 75 m hosszan, 2,5 m mély árok kíséri a belső oldalon. A további felső ré­szen még egy darabig terasz alakjában követhető, de a földút alatt végleg eltűnik. Az út itt nyilván egykori sáncvonalon halad, így azt teljesen eltüntette. így érkezünk a Verebce-lápa nevű hegynyereghez, amely felől három védelmi vo­nal védi a Verebce-bérc délkeleti végét. Legbelül, a gerinc rövid, de meredek vége alatt 3 m mély, átlag 10 m széles árok kanyarodik az úttól kezdődően (8. kép), majd a keleti hegyoldal lejtőjén fokozatosan eltűnik. Ezután, az előző árokhoz legközelebb 24 méter­re, egy sánc szeli át a nyerget 120 m hosszúságban, magassága néhol eléri a 0,5 métert. További 30 méterre következik az utolsó erődítési vonal, 3 m mély, 8-10 m széles árok, ennek hossza kb. 110 m. A hegygerinc másik, keleti oldala sokkal meredekebb, mint a nyugati, ezért itt ha­tározott erődítési vonalat nem is találunk. A Verebce-lapátol visszakanyarodva a he­gyoldal annyira meredek, hogy a település szélét fent, a Verebce-bérc eléggé határozott peremén jelölhetjük meg. Ez a hegyoldal csak a Vásárhely-parlag alatt válik lankásab­bá, bár még mindig meredekebb, mint a nyugati oldal. Innen kezdődően Dédes vára hegykúpjának keleti aljáig, ugyancsak több lépcsőben találunk teraszokat, amelyek mé­lyen a völgyfenék fölé sorakoznak. A telep szélét itt is a legalsó teraszsorban jelölhetjük meg, de határozott sáncot, vagy védőárkot a felszíni nyomok nem árulnak el. A telep széle a legbizonytalanabb a Dédes vára alatti részen, ahol a hegykúp keleti és északi lej­tőjén csak igen elmosódott terasznyomokat találunk. 86

Next

/
Thumbnails
Contents