A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

FOTÓ- ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA - KUNT Ernő: Vizualitás és patológia. Két paraszti származású elmebeteg rajzának vizuális antropológiai vizsgálata

Az elmebetegek vizuális alkotásaiban is megfigyelhetők az eredeti kultúra kultúraspecifikus jellemzői, valamint az individuális, illetve betegségspecifikus jegyek megléte, sőt a hosszabb ideig hospitalizált betegeknél az elmegyógyintézeti szubkultúra hatása is észrevehető. Jóliehet ezen jegyek pontos definiálása, viszonyuk elemzése, szétválasztásuk korántsem végezhető el könnyen vagy maradéktalanul.

9 A paraszti környezetből származó elmebetegek képeinek elemzésekor segítségünkre lehet - a nemzetközi pszichoterápiái képelemző gyakorlatokon túl - a népművészet ikonográfiájának ismerete. Támaszkodhatunk továbbá a spontán vizuális megnyilatkozási területek elemzésének tapasztalataira is, hiszen ezek valamennyiében felismerhető az alapvető emberi érzések képi kifejezése, archetipikus motívumok megléte. Ezért feltételezhető, hogy a gyermekrajzok, az utcai firkálmányok alaki és tartalmi elemzése segítségül szolgálhat az elmebetegek vizuális alkotásainak elemzése során. A Jung-féle archetípus-tan

w - felfogásom szerint - kiegészíthető Ruth Benedict kulturális pattern"-elméletével. További tanulságos elemzési lehetőségeket kínál Max Lüscher szín-teszt-\e, amely a színek pszichodinamikus vonatkozásaira épül.

12 A következőkben két paraszti származású elmebeteg képeit kísérlem meg értelmezni, a pszichiátriai interpretációról lemondva, s kizárólag a vizuális antropológiai tanulságokra irányítva a figyelmet. Nem arról van tehát itt szó, hogy egészséges és beteg alkotó képeit külső, formai elemek alapján kívánom megkülönböztetni. Az általam látott nagy mennyiségű elmebetegrajz és a szakirodalom meggyőzött arról, hogy egészségesek és betegek képein a személyes világ, s az autoszimbólumok oly mértékben jelen lehetnek, hogy azokat formai, külsődleges kritériumok alapján lehetetlen volna megkülönböztetni. Nyilván a tartalmi különbségek keresése vezethet közelebb célunkhoz. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy e tanulmánynak elsősorban az a célja, hogy az elmebetegek képeinek és az őket korábban integráló paraszti kultúra vizuális megnyilatkozásainak összehasonlítására hívja fel a figyelmet. A fekete-fehér ceruzarajz egy 35 éves nőbetegtől származik, aki ezt 1906-ban készítette. Születési és lakhelye az észak-magyarországi egykori Nyitra vármegyében volt. Falun született és élt. Családi állapota: férjezett. Vallása: római katolikus. A 22,6x18,5 cm-es grafitrajzok egy iskolai füzet két oldalára készültek. A lap A oldalát teljes mértékben, valamint a B oldal alsó felét v/rágtó'minták változatai töltik ki. Ezek a vonalas ábrák teljes mértékben hasonlóak a Nyitra megyében gyűjtött, a századfordulóról származó lepedővégek hímzésmintáihoz. Tulajdonképpen arról a közismert motívumról van szó, amely az egész magyar nyelvterületen csakúgy, mint az európai népeknél feltalálható, s amelyet általában „virágtő"- vagy „életfa"-motívumnak neveznek. Mind az önálló, mind a változataiban ismételt virágtőminták helyesen tagoltak, arányosan építettek. Mértéktartóak. Túldíszítettségnek nyoma sincs. A magyar és a nemzetközi ikonográfiái megfelelések ismeretében e motívumot mint feminin jelképet értelmezhetjük. A szembetűnően szikár, leegyszerűsített megjelenítésmód a beteg nő spontán, ösztönös önábrázolásaként is felfogható. A B oldal másik felén markánsan megrajzolt keresztek láthatók, amelyek egyszersmind szembetűnő maszkulin jelképek. Sajátosan, patologikusán felerősített az a kétértelműség, amely a katolikus vallás alapszimbólumát, a fegyelem, az önfegyelem, az önmegtartóztatás és a lelki önvédelem jelképét szuggesztív módon alakítja át elementá9. PisztoraF.-Kunt E.-FarkasJ., 1975. 10. Jung, C. G. 1966. 11. Benedict, R. 1934/1959. 12. Lüscher, M. 1955. 858