A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

FOTÓ- ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA - KUNT Ernő: Vizualitás és patológia. Két paraszti származású elmebeteg rajzának vizuális antropológiai vizsgálata

VIZUALITÁS ÉS PATOLÓGIA* KÉT PARASZTI SZÁRMAZÁSÚ ELMEBETEG RAJZAINAK VIZUÁLIS ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATA KUNT ERNŐ A vizuális antropológia szempontjából igen fontos a vizuális kultúra és a vizuális művészetek kiterjedt határterületének megismerése.

1 Itt helyezkednek el az amatőr, intézményesített keretek között nem iskolázott érdeklődők, így a „vasárnapi", hobbi festők, a dilettánsok, a paraszti vagy törzsi közösségekből kivált, személy szerint is ismert ún. „népművészek" képzőművészeti alkotásai. De idesorolják az iskolázott, szándékosan egyszerűsítő, a nemzeti identitás, a folklór jellegzetes motívumait alkalmazó művészeket, akiket gyakran neveznek neoprimitíveknek is. Szintén itt foglalják el helyüket az ugyancsak nemzeti vagy nemzetinek vélt motívumokat hangsúlyozó, túlhangsúlyozó, idegenforgalmi-turizmusművészet produktumai s a szuvenírek. É határterületen találhatók a paraszti ill. törzsi eredetű - olykor név szerint is ismertté vált - személyek vizuális alkotásai, a városi utcarajzok, fali firkák, a gyermekrajzok, a felnőttek spontán képi megnyilatkozásai, sőt az elmebetegek vizuális kifejezései is. Mindezek feltárására az az elfogulatlan szemléletmód látszik alkalmasnak, amely valamennyi vizsgálandó jelenséget a vizuális kultúra részének, s a vizuális nyelv

2 valamilyen megnyilatkozásának tekint. Konkrét vizsgálatom célja az ún. „népművészet"

3 és az elmebetegek vizuális megnyilatkozásai közötti kapcsolatok megfigyelése. Az elmebetegek vizuális kifejezési eszközei és képei, illetve szobrai iránt a XIX. század derekán lendült fel az érdeklődés Mőbius Kraepelin és természetesen a nagy hírű Lombroso kutatásai alapján.

4 Hazánkban 1890 óta mindenekelőtt Kolozsváron akadt követője Kraepelin munkásságának. Kezdetben e képeket és szobrokat a degeneráltak művészetének, később pedig- francia pszichiátriai kutatások nyomán Tart brut-nak - a bolondok, illetve elmebetegek művészetének nevezték. Tulajdonképpen a francia kifejezés megtévesztő, mert eleve „művészet"-nek minősít minden különös, aberráns, a normálistól eltérő vizuális megnyilatkozást. Fontosabb Hans Prinzhorn kifejezése, amely egyúttal 1922-ben megjelent könyvének címe is: „Bildnerei der Geisteskranken".

5 Tulajdonképpen ő képi megnyilatkozásokról, képekbe foglalt önkifejezési formákról beszél. Szerencsére e kifejezést vette át a nemzetközi pszichiátriai irodalom is, és használja a mai napig. Prinzhorn hatalmas anyagon - amely elsősorban a német nyelvterületről származó betegek képeit és szobrait foglalta magába - folytatta vizsgálatát, s így megállapításai ma is mértékadóak. *Ez a tanulmány az MTA-Soros Alapítvány támogatásával készült. 1. KuntE., 1982.67-74. 2. KuntE., 1982.68-69. 3. Schwedt, H. 1969. 169-182. 4. Kraepein, M. 1912. 5. Prinzhorn, H. 1922/1986. 855