A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KISHONTHY Zsolt: Huszka József, a „magyar stílus” előharcosa

nisztérium támogatta, hanem Háromszék és Csík megyék, s a Székely Egyesület mellett a M. Kir. Kereskedelmi Minisztérium. Annak ellenére, hogy e nagy tényanyagot felvonultató munka is bőven tartalmaz vitára okot adó elméleteket, a Magyar díszítő styl, vagy a későbbi Magyar Ornamentika c. munkáihoz képest nem kap nagy visszhangot. Majd néhány évvel később, egy Herman Ottó által írt tanulmány kapcsán bontakozik ki vita kettejük között a magyar parasztház kialakulásáról, ám e vita is a néprajz keretein belül marad.

17 Pedig hiánypótló munkáról van szó, hiszen, mint Jankó János idézi a Magyar Néprajzi Társaság tagjainak véleményét (1893): „a népies építkezés ismertetése hazai ethnográfiánknak eddigelé teljesen elnagyolt része, az irodalomban szétszórt adatok sem rendszeresek, sem a háztypus kutatásának modern színvonalán nem állók, s hogy a falu csak akkor lesz igazán érdekes, ha megalkotása előtt az egész ország népies építkezését a helyszínen tanulmányozzuk".

18 Jankó a millenniumi kiállítás tervezett néprajzi falujára utal, mely az eddigi legnagyobb és legreprezentatívabb bemutatása lett a népéletnek s a háziiparnak, 24 házzal, templommal, iskolával, községházzal. A parasztházak, csakúgy mint az 1885-i országos kiállításon, „élethűen" voltak berendezve, a bútorok között népviseletbe öltöztetett bábukkal. A háziipart nem külön mutatták be, hanem a házak berendezéséül szolgáltak a népművészeti tárgyak. A néprajzi falu szervezői és rendezői, valamint a tanácsadó testületként felkért Magyar Néprajzi Társaság elsősorban a tudományos célt hangoztatta az összegyűjtött anyag jelentőségével kapcsolatban. (Előzetes megállapodás szerint a kiállított tárgyak a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának gyűjteményébe kerültek.) Mégis, a bemutatott népművészeti tárgyak többet jelentettek önmaguknál, egy eszme, a nemzeti eszme apoteózisát szolgálták. „ . . . a kultúra mint a tiszta magyarság jelképe különös eszmei töltést is kapott. Bizonyos elemei úgyszólván a nemzeti jelleg karakterológiai meghatározójává váltak. Jól példázza ezt a szűr, e jellegzetes pásztorviselet karrierje. A népi-nemzetinek úgyszólván emblémájává vált, és hosszú virágkorát, sőt anakronisztikus utóéletét nem is elsősorban a népi ízlésvilág, a parasztság viseletkultúrájában játszott funkciója biztosította, hanem a felülről jövő kívánalom, amely a szűrt jelképpé magasztosította, kiemelte a kézműipari termékek közül, ősi kulturális értékek őrzőjének, egy etnikum tárgyi reprezentánsának tekintette."

19 A millennium után két évvel, 1898-ban jelent meg Huszka Magyar Ornamentikája, melyben összefoglalja és részben módosítja korábbi írásait. A Magyar díszítő styl „magyarázó szövege már rég elévült, hanem a felhalmozott anyag még mindig használható" - írja magyarázatképpen, hiszen míg a korábbi munkában a rózsa az a kitüntetettt virág, mely meghatározza a magyar díszítő stílust, s melyre az egész folytonosság elméletét fölépíti, itt a pávatoll kapja e szerepet. Elmélete „fejlődésére" jellemző, hogy nagyrészt ugyanabból az összegyűjtött motívumanyagból jön létre az újfajta koncepció. Uj elem még az istenfa megjelenése, mely A Székely ház c. művében még mint pálma szerepel. A motívumok eredetét tekintve nem változtatott álláspontján, kitart a szasszanida, indiai, kínai rokonság mellett. A Magyar ornamentikát folytatásokban közli a Magyar Mérnök és Építész-Egyesület közlönye, Beöthy Zsolt, az esztétika tanszék tanára pedig az Akadémia nyilvános ülésén ismerteti. Erről is beszámol az Ethnographiában megjelent könyvismertetés, mely elismerőleg szól a megjelent munkáról, s annak üdvözítő hatásáról az iparművészetre s az építészetre.

20 A Magyar Iparművészet könyvismertetése is megállapítja, 17. Herman O., 1899. 18. Jankói., 1898.176. 19. Magyar Művészet 1890-1919. 1981. 115. 20. Ethnographia, 1899. 127. 834