A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - LOSONCZI Miklós: Urbán György interkontinentális forrásai

Művészetének hazai és európai híre Mivel Urbán György képi forrásai nemcsak az itthoni tájakat pásztázzák, hanem interkontinentális közegből is merítettek, terjednek hazai és európai fogadtatása kritikákban, méltatásokban, elemzésekben egyaránt számottevő. Festőtársa, Somos Miklós portréművészetének tömbjellegét és levegősségét analizálja, Frank János tektonikus dombjaira emlékezik, Horváth György szín-és formaérzékenységben érzékeli távlatait. Perneczky Géza helyesen utal arra, hogy művészetében „a mai világ színes és eleven képe" jelenik meg. Az eufória hiányzik ezen kritikákból, Rideg Gábor is azon fenntartás mellett állapítja meg tehetségét, hogy hiányolja a „végiggondolf'-ságot festményein. Mindez 1970-es műcsarnoki kiállításának visszhangja volt. E kórusból Rózsa Gyula, némi tétovázással bár, de nyesve az értékeket, nyilatkozik e retrospektív anyagról, igaz, Rózsának ez a „szigorú" korszaka, azóta enyhült, vesztette előítéleteit. Nem veszi észre a reális és az elvont művek közötti kapcsolatot, pedig nyilvánvalóvá vált, hogy ez Urbán György következetes festői gyakorlatának folyamata. Ahogy múlik az idő, változik a kritika hangja, igaz, mások tollából, de egyre pontosabb értékelés alapján. Erre Urbán 1978-ban Budapesten, a Kulturális Kapcsolatok Intézetében nyílt tárlata adott alkalmat. A katalógus előszavában Németh Lajos mér és távlatot nyit értő, érző szavakkal: „Mozgás, ritmus, a fény lüktetése, dinamika és expresszivitás: ezek Urbán festői problémái, ezeket akarja megzabolázni egy stílus belső törvényrendje szerint. Nem kis vállalkozás, de érdemes küzdeni érte." Kenessei András helyesen mutat rá a mondriani indíttatásokra, kiemelve, hogy „A konstrukció biztos, a megjelenés eleganciája lefegyverző." Kétségtelen, Csontváry orientalisztikus látomásai egy még tágabb környezetben folytatódnak új elemekkel művészetében, melynek egy-egy kiszögellése, a Colosseum, a luxori templom, a gizehi szfinx, az athéni Akropolisz, indiai motívum. Az idő és tér kiterjedését láttatja egyetemes gömbgalaktikák színes varázsában, s ezt az érlelődő érettséget konstatálja munkásságában Menyhárt László, Potoczky Júlia, Székely András. A külföldi sajtóvisszhang méltatások sorozata. 1974-ben nyílt meg Urbán György emlékezetes frankfurti kiállítása. Ebből az alkalomból a „Neue Presse" festői skálájának szélességére hívja fel a figyelmet, a spanyol Velas Vicente és a svájci Simon Siegi alkotásai mellett, ezt emeli ki az összteljesítményből. A „Der Literat" kritikusa értéknek tekinti azt a tényt, hogy Urbán egyedi absztrakcióit realista szellemű portréi hitelesítik, s e két fogalmazás közötti összefüggésre utal. Disszonáns hang nem akad, legfeljebb a nyugati metódus szerint hírré redukálják Urbán György párizsi, lyoni, müncheni, schwabingi, toursi, bécsi bemutatkozásait. Ez a jelen visszhangja, a művek utókorát az új festmények alapozzák, terebélyesítik egyre hatékonyabb esztétikummal, gondolati erővel. Kitekintés Amikor Urbán Györgyről szól a kritika, önnön önarcképét is tükrözi, a kor tudati állapotát, várakozását. Jelzéseket nyújt egy fontos kibontakozásról. Munkásságára is jellemző, melyet Babits saját életművére érzett igaznak: „Szonett, aranykulcs, zárd el szívemet, erősen, hogy csak rokonom nyithassa." Jószándék és kellő erőfeszítés esetén Urbán festményei is nyithatók, szellemi rokonunkká avat kellemes rejtvénye, rejtőző tisztessége, érzelmi kincstára. Csak addig zárt rendszer, míg gyönyörködésünk, elmélyedésünk fel nem nyitja e vizuális tartományt, míg nem használja számlálhatatlan továbbteremtéssel. Mély és közvetlen, mindenki számára nyíló és zsákmányolható érték, halad előre, minket is arra irányít. Vallomását 826