A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÁLOS Judit–MOLDOVÁN Angéla: Munkácsy Mihály „Colpachi iskola” című festményének története és restaurálása

6. kép. Colpachi iskola. Teljesen tömített állapot (részlet) A restaurátori munka legkényesebb fázisára került ezután a sor: a képfelület folytonossági hiányainak megszüntetése következett (3. kép). Rengeteg kitöredezés és nagymérvű festékhiány jellemezte a festményt, a gombostűfej nyi nagyságtól egészen a többtenyérnyi egybefüggő hiányosságig. Az egész felületen alig volt intakt terület. Szerencsére a nagy és egybefüggő festékhiányok főleg a háttérre korlátozódtak (4. és 5. kép). Mindez imitatív jellegű esztétikai helyreállítást indokolt. A háttérben, a semleges felületeken jelentkező nagymérvű festékhiány pótlása nem okozott különösebb gondot. Kiegészítésük nem változtatott az eredeti mű összhatásán, ezzel szemben a helyreállítás tenyéré utaló pótlások megzavarták volna a festmény esztétikai élvezhetőségét. A restaurálás utolsó művelete a zavarólag kopott felületek retusálása volt. A művész eredeti elgondolásáról tanúskodó kontúrrajz viszont továbbra is több helyen áttűnik a lazúrréteg alól a restaurálás befejezése után. A helyreállítási munka a festmény nagy mérete és rendkívüli rongáltsága miatt, kisebb szünetekkel, két évig tartott. A restaurált mű végül esztétikai élményt nyújtó, teljes értékű alkotásnak tekinthető, s mint ilyen, összevetésre kínálkozik a Colpachi iskola 807