A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - BODNÁR Éva: id. Markó Károly és Mészöly Géza festményei a Herman Ottó Múzeum Képtárában

3. kép. Mészöly Géza: Szántódi átkelés. 1876 Corot-val nem személyes kapcsolatból vagy a francia festő képeinek intenzív élményéből adódott, sokkal inkább a kor levegőjéből és abból, hogy Mészöly ösztönösen megértette a kor művészetének leglényegesebb problémáit, és hasonló eredményekre jutott. Corot műveit csak akkor ismerte meg, amikor saját festői felfogása már stílussá érett. „Mészölynek csupán a művészileg lényegest kereső, szinte áhítatos rajza, tónusainak leheletszerű gyengédsége, a természet előtti meghatódottságának bensőségessége, ezek voltak az első modern festői erények idehaza és ezek állítják ... az oly korán elhunyt művészt a modern magyar művészet úttörőinek élére" - jellemezte finom tollal, találóan Rózsa Miklós, a századelő jeles művészeti írója.

16 Mészöly Géza alig két évtizednyi alkotótevékenysége alatt egységes életművet hozott létre. Egyéni stílusa korán kialakult, már bécsi akadémiai tanulmányai után hazatérve, 1871-72-ben festett, friss meglátású, közvetlen természet után készült, kisméretű képeiben saját hangjára talált. Elég merész volt ahhoz, hogy a dogmatikus prekoncepciók helyett egyszerűen csak az elébe táruló látvány festői hatását ábrázolja. Finom, atmoszférikus, vékonyan, lazúrosán festett képeit a hetvenes évek közepétől rajzosabb előadás, meleg, barnás-szürkés kolorit jellemezte. A nyolcvanas években képein többnyire a színeket szürkévé tompító szórt fények dominálnak. Mészöly általában kisméretű képeket festett, csak megrendelésre készített nagyobb formátumúakat, mint a Nemzeti Múzeum számára főművét, a „Balatoni halásztanya"-! (1877), Zichy Ödönnek a sokalakos „Balatoni komp"-ot (1880) vagy Zichy Jenőnek a „Vadkacsavadászat" című, egy vadásztársaság portréhűséggel ábrázolt csoportképét (1882) s az 1883-as müncheni nemzetközi kiállításon aranyérmet nyert „Balaton Szántódnál", vagy két évvel később az Országos Képzőművészeti Kiállításra a „Balaton öble az akarattyai partokkal" című, ezüstszürke színharmóniájú alkotásait. Festői értékei legjobban mégis a kisalakú, alig kétarasznyi képein ragadnak magukkal, melyekben optikai megfigyeléseit közvetlenebbül alkalmazta. A szabadban rajzolt vázlatai, feljegyzései alapján műtermében - Münchenben vagy Párizsban is - hiteles képet alkotott hazai benyomásainak emlékeiből. 1872-77 között, - hosszabb megszakításokkal, közben haza-hazalátogatva, - két és fél évet töltött Münchenben, 1882-83-ban tíz hónapot Párizsban - de művészetének ihletője mindvégig a magyar táj maradt. 16. Rózsa M., 1914.49. 760