A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - VÉGVÁRI Lajos: A típustól a maszkig

között organikus összefüggést alakít ki.

6 Interpretálásom szerint a struktúrát olyan szervező erőnek kell neveznem, amely a (Hegel szerinti) művészi eszmény megvalósulásának látható (formai) oldala, vagyis formába rejtett eszme. Ilyen szemszögből vizsgálva Csató hipotézisét, helyes megközelítésként fogadom el, s ennek alapján idézem konklúzióját is: „Az alkotás műalkotás jellege tehát azon múlik, van-e a struktúrának - mint a forma legfontosabb részének - olyan mondanivalój a, amelyet sem az üzenet maga (mint a jelek rendezett halmaza), sem a forma az alacsonyabb emeleteken, az egésznek, a struktúrának a szintje alatt nem tartalmaz ... A művész tulajdonképpen a struktúramint forma - külön mondanivalójának kedvéért hozza létre a művet. A művészben megjelenő amorf üzenet struktúrát, majd teljes alakot követel. A művészt ez az amorf üzenet (ihlet?) ösztökéli alkotásra: ez sürget struktúrát és jelruhát, hogy kitörhessen fejbörtönéből . . ."

7 A struktúrának, mint formának ez a felfogása félreérthetősége miatt borotvaélen járó, veszélyes és szellemes. Csató is szükségét érzi, hogy további finomításokkal egyértelműbbé tegye. Következő mondatával nemcsak, hogy helyesen jellemzi a műalkotás folyamatát, de egyben ismert és sokszor leírt igazságot fejez ki a kibernetika újszerű fogalmazásában. „Lehetséges, hogy a művész alkotó képzeletében előbb a műalkotás struktúrája, sőt e struktúrának is csupán a magja, mintegy a struktúra struktúrája jelenik meg, ebből alakul ki agyában a struktúra konkrét képe, és azután erre a struktúrára építi rá később a részleteket és jeleket."

8 E mondat igazságát számos remekmű realizációjának története igazolja: elég itt csak Szinyei Merse Majálisának jól ismert vázlataira gondolni: Különösen a Bachanália és Majális II. vázlat címen ismert két vázlat összehasonlítása igen tanulságos. A tüzetes vizsgálat megmutatja, hogy a struktúra, mint a motívumok összekapcsolásának és megjelenítésének elve, mennyire függ a témától, illetve az ahhoz kapcsolható jelektől. A két vázlat alapmondanivalója ugyanis közös, de az a körülmény, hogy a Majális II. vázlat az eredeti mitológiai témát hétköznapi jelenetté változtatja, a felhasználható kifejezési eszközök egész világát megváltoztatja. Ez a megfigyelés - amelyet sok más példával lehetne igazolni -, azt a gondolatot tudatosíthatja, hogy a képi struktúra nem absztrakt, apriorisztikus, hanem a vele összefüggő jelek és más motívumok függvénye. A struktúra jellege attól függő, hogy a műalkotásban használni kívánt jelek a stilizálás milyen fokán vagy milyen módszerével jelentkeznek a struktúrában. A valóság képeinek jellé való alakítása, vagyis a kódolás formája miféle stílus körébe sorolható. A struktúra a valóságnak jellé való alakításának módszerével aktív kapcsolatban van. A felületi valóság áttranszponálása a műalkotás jeleinek síkjára (tehát az üzenet tervezett vagy kiválasztott chiffre-kulcsa) megköti és korlátozza a struktúrát. A háromdimenziós illúziót közvetítő kép chiffrírozási módszere egészen más, mint a kétdimenziósé. A struktúra, mint forma a hagyományból alakított kompozíciós formai törvényszerűségnek van alávetve. Az eddig elmondottakból következik, hogy egy új művészi látás keletkezésében rendszerint előbb alakul ki a műalkotásban szereplő jelek kódolásának módszere, mint a struktúra. Jól igazolható ez a megállapítás a XX. századi művészet alakulásánál. Az impreszszionista kép struktúrája azáltal alakult ki, hogy a festők kétségbe vonták a valóság látszatának lényeggé való alakításának lehetőségét. A tárgyiasságot és az anyagszerűséget a tudományos optika szerinti színfelbontás fokozatosan megszüntette az impresszionista képen. Manet és Monet között - durva elnagyolással szólva - az a döntő különb6. Csató i. m. 7. Csató i. m. 8. Csató i. m. 749