A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BODNÁR Mónika: Adatok Tornaújfalu népi táplálkozásához

malom a Magyar Néprajzi Lexikonban leírt tőkés foglalatú kézimalmok csoportjába tartozik.

25 Kukoricát viszont gyakran őröltek otthon, a legismertebb és legkedveltebb pépes étel a kukoricakásából

26 készült zsámiska.

21 Elkészítési módja a következő: a közepes nagyságú kukoricakását megfőzik, majd felkeverik és búzaliszt hozzáadásával ismét átfőzik. A kukoricaételek

28 B2 vitaminban szegények, ezért olyan nyersanyagokkal egészítik ki, amelyek ezt pótolják. Ez elsősorban a tej, de Közép- és Kelet-Szlovákiában gyakran a vaj .

29 A vizsgált községben pirított vajat tesznek a zsámiskára és tejet isznak hozzá. A vaj nagyon fontos, elmaradhatatlan kiegészítője, ízesítője a zsámiskának. Ezt támasztja alá, hogy a szóban forgó étel szerdán és pénteken, a köpülések napján fő eledel. Babból és burgonyából, olykor lencséből is készítettek pépeket. A babba lisztes habarást tettek, majd szalonnakuszkával

30 vagy vajjal öntötték le. A törvegruját aludttejjel vagy hagymás zsírral fogyasztották. A törvelencsét és -babot ma főzeléknek nevezik. Adatközlőim a búzadarából készült pépes ételekre egyáltalán nem emlékeznek. A földművelő nép legfontosabb mindennapi tápláléka a kenyér.

31 A kenyérnek való terményt mindenki megtermelte magának, még a zsellérek is learatták kepébe, tehát a falu legszegényebb rétegének is volt kenyérgabonája. A terményt általában a helyi malomba vitték őrölni. Egy évben öt-hat alkalommal őröltek, mégpedig karácsonyra, húsvétra, kapálásra, hordás előtt és hordás után. A malomba szekéren, saraglyán

31 vagy háton szállították a terményt. Általában az emberek vitték, az asszonyok meg mentek kiszedni. Egyszerre három zsák gabonát őröltettek, többet semmiképpen, hogy meg ne keseredjék. Ha fogyóban volt a liszt, vitték az újabb adagot. A különböző gabonafajtákat külön-külön őrölték meg, a lisztet is csak közvetlenül felhasználás előtt keverték össze. Őrlés után a lisztet kiöntötték a vannába,

33 csak felhasználás előtt szitálták. Az őrlésért terményben fizettek, a molnár búzában vette ki a vámot. Háromfajta búzalisztet ismernek: eleji liszt

34 - ezt használták a kalácssütésnél; második liszt- ebből tésztát gyúrtak, tehát a főtt tészták alapanyaga; terce liszt -sötét színű, rossz minőségű; ebből volt a legkevesebb, tojásos rántott leves készítésénél hasznosították vagy a kódusnak adták. Kenyeret legtöbb esetben gabonalisztből (rozsliszt) sütöttek. Másfajta lisztet csak ínséges időkben használtak. Az árpaliszt és a búzaliszt keverékének vegyesliszt volt a 25. Ortutay Gy., (főszerk.), 1980. 187-189. 26. Zsámiskának még ma is maimocskán őrlik a kukoricát. 27. „A zsámiska elnevezés a Sajótól a Felső-Tiszáig terjedő területen általános. Ukrán jövevényszó (< zamiska; ott a za mésati »megkever, belekever« származéka)". Kisbán E., 1960. 13. 28. Mivel a kukoricaételekről a továbbiakban már nem esik szó, itt említem meg, hogy adventkor a fonóban főtt szemes kukoricát ettek. Úgy készítették, hogy a lemorzsolt, kiszelelt szemeket megfőzték, leszűrték, összekeverték afamázsárban vasbakó\a\ megtört mákkal, majd cukrot is szórtak rá. 29. Stolicná,R., 1976. 116. 30. Kuszka - a szláv harapás szóból; előbb a leharapott részt, majd jelentésbővüléssel általában a részt, bármilyen módon elkülönített egységet jelentett. Vö.: Holub, J.-Kopecny, F. 1952.195. Machek, V. 1957. 249. 31. A néprajzi leírásokban a kenyér előtt, a pépes ételek után általában a lepényfélék kapnak helyet. Jelen tanulmányomban szakítok e hagyománnyal, ugyanis ezen ételféleségeket egy másik munkámban kívánom feldolgozni. 32. Kerék nélküli szerkezet, lényegében egy deszkalap, aminek két végét egy-egy ember fogja. 33. A fából készült hordót, tárolóedényt nevezték varrnának. Vö.: SzinnyeiJ. (szerk.), 1897-1901. 917.; BenkőL. (főszerk.), 1976. 1087. 34. Egyes helyeken még ezt is két minőségre osztották, így volt nullás liszt és grízes liszt, ezt követte a második liszt. 739