A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - HANKÓCZI Gyula: Aerofon népi hangszerek Borsod megyében

bői vették. Olykor előfordult azonban, hogy játékosa maga készítette. Egy ilyen saját készítésű példányt őriz a Herman Ottó Múzeum is.

47 A klarinétnak a juhászság körében való népszerűségét mutatja a következő képen látható faragvány is. Pásztorkalapos, kékmellényes, fehér ingű, bőgatyát, kék kötényt és barna csizmát viselő férfi klarinétozik (9. kép). A szájharmonika, népies nyelvén szájmuzsika a századfordulótól kezdve, vásárokon, búcsúkon árult zeneeszköz volt, melyet a gyerekeknek vásároltak. „Még táncoltunk is rá, abba' az időbe. Boci, boci, tarka . . ." - emlékezett egy idős mezőkeresztesi asszony.

48 A tangóharmonika, hermonika századunk első felében szintén népszerű zeneszerszám volt a falusi zenekedvelők, mulatók körében. Kezdetben az egyszerűbb gombos harmonikák voltak divatban, viszonylag kis hangterjedelemmel és játéklehetőséggel. Később felváltották őket a billentyűs, nagyobb játéklehetőségű példányok. A tangóharmonika hangja nagyon sokszor hozzátartozott a summások vonulásához és a summásélet ünnepeinek, a szombatoknak, vasárnapoknak a szebbé tételéhez. Mezőkeresztesen a századforduló idején még a nők között is akadt, aki megtanult rajta játszani. Tiszalúcon a gyerekek vasárnap délutáni játszójában vagy táncában szintén gyakran szerepelt a hermonika az 1920-as években. Századunk első felében a tardi reméllés kísérőzenéjét is sokszor ez a hangszer adta. Használták húsvéti locsolkodáskor is Mezőkövesden (10. kép). Mindezek mellett azonban a nagyobb mulatságokban is előszeretettel alkalmazták. Kisebb lakodalmakban elég volt egyetlen harmonikás is, a nagyobbakba viszont fogadtak kettőt, vagy fogadtak alkalmilag összeálló citerásokat és harmonikásokat, mint egyes gömöri falvakban vagy Mezőkeresztesen. Néha azonban egyetlen hangszerjátékos is egész zenekari hangzást produkált. A mezőkövesdi Szilvási Mihály gombos harmonikán játszott, mellette énekelt, miközben egyik lábával a nagydob és a rászerelt cintányér pedálját működtette, másik lábával pedig a kisdobok ütőinek pedálját nyomogatta. Olykor, a hangzás erősítése érdekében Kada János bendzsós is társult hozzá

49 (11. kép). A cserépsípok közül megemlítjük az állat alakú változatokat és az okarinát. Madár alakú cserépsípokat a miskolci Herman Ottó Múzeum is őriz. Ezek halványbarna színű, festetlen cserépből vannak. Hosszúságuk 12,5 cm, magasságuk 11 cm. Két hangon szólnak. Az egyik fis

1 és h

1

, a másik a

1 és cis

2 hangok képzésére alkalmas.

50 Az okarinák gömbölyded testű, mindkét végükön elkeskenyedő cseréphangszerek voltak, melyek az emlékezetben néha feltűnnek, azonban a borsodi múzeumok gyűjteményeiben nem találhatók. Régente a gyerekek között igen elterjedt volt a fűzfasíp készítése. Ez egy egyszerű gyermekhangszer, mely a fűzfa hajtásának épen lehúzott kérgéből készült egy beleillő fadugóval, egy abba vágott réssel és a kéregbe vágott szélhasítóval. A mai Borsod megyében ez a gyermekjáték hangszer fűzfacsű, fütyűtű, fűzfasíp, fütyülő, tilinkó, hepp néven ismert.

51 A fűzfasíp rendszerint egy hangon szólt, megfelelő 47. Leltári száma: 77. 8. 1.1-2. Készítési helye Ózd. 48. Saját gyűjtésem 1984. MMA 161. 48. 49. Saját gyűjtéseim 1984. MMA 165. 135., 122., 137.; 1984. MMA 161. 46; 1984. MMA 155. 25.; 1981. MMA 15. 13.; 1982. MMA 35. 3.; a budapesti Néprajzi Múzeum 155 919 lelt. sz. fotója; Hankóczi Gy., 1980. 118. és 116. Ez utóbbi oldalon a citerásra és harmonikásra vonatkozó mondat helyesen így hangzik: (Kocsis Pál) „Máskor a fonóban Krohavecz József harmonikás társaságában muzsikált, ilyenkor a citera kísért." 50. A Herman Ottó Múzeum néprajzi gyűjteményének 80. 18. 5. és 80. 18. 6. leltári számú darabjai. 51. Saját gyűjtéseim 1984. MMA 155. 7.; 1984. MMA 165. 111., 131.; 1984. MMA 161. 58.; Hankóczi Gy., 1980. 119. 709