A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - HANKÓCZI Gyula: Aerofon népi hangszerek Borsod megyében

A duda - a nádsíp továbbfejlesztett, tömlővel és kísérő sípokkal ellátott változata Borsod megye vidékein is ismert. A hangszerre vonatkozó adatok azonban rendkívül töredékesek s többnyire Mezőkövesd és a szomszédos falvak hagyományaira vonatkoznak. Mezőkövesden és környékén, a XIX. század második felében még igen elterjedt lehetett a bőrduda. Egyes vélemények szerint, a múlt század 80-as éveiben még ötvennél is több dudás tevékenykedett Mezőkövesden,

30 de megközelítőleg sem tudjuk, hányan lehettek továbbiak a környéken. A hézagos adatokból is kitűnik azonban, hogy Bükkzsércen, Novajon, Tardon és Mezőkeresztesen, valamint Szihalmon is éltek dudások ebben az időben. Szinte semmit sem tudni azonban a korabeli Gömörben, Abaújban, Zemplénben élő társaikról. A Mezőkövesden és környékén használt dudatípusok egyike megegyezik a Magyarország nagy részén használt változatokkal, azokkal, amelyekben facső segítségével, szájon át fújják a levegőt a bőrtömlőbe. A másik használatos típus az, amelyikben a tömlőbe jutó levegőt egy, a kovácsok fújtatójához hasonlatos szerkezet adagolja. Ez utóbbi változat az alföldi - Szeged-Kiskunhalas-Szentes környéki - dudákra emlékeztet

31 (7. kép). E második típus, amely valószínűleg újabb fejlődés eredménye lehet, ritkábban fordult elő az elsőnél. Vékony János, a fújtatós dudát Mezőkövesden meghonosító (?) bőrdudás, néhány évtizeddel ezelőtt úgy emlékezett, hogy ő ezt a dudafélét 32 éves korában (1896-ban) látta egy lakodalomban. Akkor lerajzolta magának és elkészítette, s ezután ő is így csinálta.

32 Sajnos a gyűjtő nem jegyezte föl azt a nagyon fontos adatot, hogy hol látta azt a fújtatós dudát Vékony János. A környéken-e vagy pedig valahol másutt, talán a Dél-Alföldön? E dudaféle, a fentiek értelmében, tehát már a századforduló előtt létezett Mezőkövesden. Eredetével és továbbterjedésével kapcsolatban azonban van néhány nehezen értelmezhető információ. Ezek, az adatközlők szavaival: „A szájával nem fújta, csak a kézivel nyomta. Dalolt is, ha jókedve volt." (Tárd, kb. 1896-ra vonatkoztatva.) „Mindig így a kezével lökdöste, beszélt is az attul, meg danolhatott is." (Mezőkeresztes, kb. 1928-ra vonatkoztatva.)

33 Vajon aziméntiek azt jelentik, hogy Vékony János „újítása" terjedt tovább, vagy azt, hogy ezt az „újítást" ő is a környéken látta. Esetleg magát Vékony Jánost emlegetik a visszaemlékezők? Terminológiáját tekintve, a hangszer neve Egerlövőtől Bükkzsércig általánosan kutyaduda, a Taktaköz, a Hernád mente és Gömör egyes falvaiban pedig bőrduda, duda.

34 Gömörben a duda szinte csak elvétve fordult elő. Ideülő, egyetlen adatunk szerint Mucs községben használta valamikor Pállfy András. Summásokkal járó dudások felbukkantak a megye, sőt az ország különböző pontjain is, nevük azonban rendszerint nem maradt fenn az emlékezetben. így, 1907 táján (lehet, hogy mezőkövesdi?) summáscsapattal járt egy ismeretlen dudás a Hernád mentén fekvő Ujcsanáloson, a Sóstó-tanyán. 1921-22 körül egy mezőkövesdi, József keresztnevű dudás volt Mezőhegyesen, Békés megyében, szintén summásokkal.

35 30. HerkelyK., 1939.125. 31. Vö.: Hankóczi Gy., 1982. 817-819. 32. Vö.: a budapesti Néprajzi Múzeum F 95.124. lelt. sz. felvételének leírókartonjával. 33. Vö.: Saját gyűjtéseim 1981. MMA 20. 6. és 1982. MMA 35.1. 34. Vö.: Hankóczi Gy., 1982. 819. 35. Saját gyűjtéseim 1979. HOMNA3973. 16.; 1984. MMA 155. 69.; 1981. MMA 26.12. 705