A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - HANKÓCZI Gyula: Aerofon népi hangszerek Borsod megyében

(igazolványtok) klarinett hangon kíséri saját játékát és így egész kis zenekar benyomását kelti."

5 A doromb, ez a fémből készített, patkó vagy kulcs alakú, rugalmas nyelvvel ellátott, jellegzetes hangú zeneszerszám manapság ismét divatba jött, elsősorban a városi fiatalság körében. Néhány évvel ezelőtt való újbóli megjelenéséig azonban a falu népe szinte teljesen elfelejtette. Az általunk bejárt vidékeken például szinte semmi emlékét nem találtunk. Egykori szerepére némi fényt vet az alábbi, Mezőkövesdről való visszaemlékezés. „Az amit a vásárban a gyerekeknek szoktak venni. Pengetik és ezzel változtatják a hangot. A szájba véve, szájüreg változtatásával. Nem nagy szerszám lehet, mert nem látni szinte semmit ..." Égy gyerekdal szövege is megőrizte a doromb emlékét a gömöri Gesztete faluból: „Haj szénája, szénája, széna szakadékja, Benne forog három kislány, hej, de könnyen járja! Hajavics, kukorics, vedd el, akit szeretsz! Amott jönnek a cigányok, dorombot csinálnak."

6 A gyakrabban előforduló doromb elnevezés mellett egy másik terminusa is előkerült a hangszernek. Az első világháború előtti években, Sályban, szájdarangónák nevezték.

7 A kürt és trombitafélék közül a kanásztülökről, afakürtről és a trombitáról kell szólnunk. Mindhárom pásztori használatban lévő zeneszerszám volt. Az első a kanászoké, a második a ridegpásztoroké, a harmadik pedig minden bizonnyal a szarukürtöket váltotta föl a csordások használatában. A kondások rendszerint ökörszarvból készített hangszerének nevei: kondásduda, ökörszarvduda, marhaszarv, duda, kondáskürt, kürt, tűrt, kanásztülök, tülök, tűrök, csonttürök* Szerkezetük, készítésük egységes. A marha levágott szarvát, hegyes végétől néhány centiméternyire visszafelé elfűrészelték és befelé szűkülő furatot készítettek bele, az ökörszarv természetes üregéhez. Ezután kitisztították a kifúrt szarvat és síp nélkül vagy fa-, esetleg fémsíppal használták. A Matyó Múzeum egyik kanásztülke 51,5 cm hosszú, marhaszarvból készült. Alsó, kissé ovális alakú nyílásának átmérői 8-8,5 cm, felső végének átmérője 2,5 cm. Sípja nincs. Oldalán a kanászéletből vett jelenet látható: fa alatt, szűrben álló kondás a feléje futó malacokkal, valamint a pásztori élet kellékei: kunyhó, csacsi és kétkerekű kordé meglehetősen gyakorlatlan karcolással (2. kép.). Egy másik, szintén a Matyó Múzeumban őrzött példány 48,5 cm hosszú, alsó, ovális nyílásának átmérői 7,5 valamint 9 cm. Felső végét a készítés során kissé megfaragták és 9 cm hosszú, csonkakúp alakú, alján és oldalán cinezett fém „hosszabbítást" (?) szereltek rá. Ebbe, mintegy 6,5 cm hosszú, szűkülő fémsíp csatlakozik. A szarukürt felső harmadát olajos madzaggal tekerték körbe, a szarva hibás, lepattogzott részeit eltüntetendő.

9 5. Szilas P., 1959. HOM NA 572. 9.; saját gyűjtésem 1984. MMA 155. 6., 32., 50., 51. 6. Saját gyűjtésem 1984. MMA 165.119,; Ujváry Z., 1977.151.; Vö.: Sárosi B., 1973. 66. 7. Dr. Barsi Ernő, nyugalmazott főiskolai tanár szíves közlése. Segítségéért őszinte köszönetet mondunk. Itt kell megjegyezzük, hogy a doromb aerofon hangszerek közé való tartozása vitatott. Vö.: Szabolcsi B.-Tóth A., (szerk.) 1930. I. k. 328.; Dahlhaw, C.-Eggebrecht, H. H. (szerk.) 1985.

1. k. 459.; Sárosi B., 1967. 24.; uő.: 1973. 65. 8. Hankóczi Gy., 1980. 118.; saját gyűjtéseim 1981. MMA 15. 8.; 1981. MMA 17.11., 30.; 1981. MMA 16. 4.; 1984. MMA 161. 25.; 1983- MMA 149. 35.; 1984. MMA 155. 30., 68.; 1984. MMA 161. 54., 71.; 1984. MMA 165. 114., 131., 134. 9. A mezőkövesdi Matyó Múzeum 53.1. 310. és 72.1. 15. lelt. sz. kanásztülkei. 698