A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - MAKOLDI Sándor–M. PAP Gizella: A népművészet alkotás-pszichológiájáról (Három fafaragás elemzése a tartalom és forma egységében)

A rácsok az elválasztást, itt a leszállásnál a bezártságot, sötétséget asszociálják, nem amiatt, hogy ma már a börtönt is jelképezi a szó, hanem vizuálisan az önmagát áthúzó, megsemmisítő vonal teljes szimmetriája kiegyenlítettségével a mozgás megállása, a kristály kemény kötöttsége, élettelenség, halál. Hálórács van pl. egy gyönyörű őskori barlangrajzokat őrző (ebben az élettől duzzadó) föld alatti üreg fénybeeresztő nyílásának árnyékában, a „figurálisán" tökéletes állatábrázolások ellentéteként, -sejtetve a vizuális emberi gondolkodás egyetemességének messzenyúló szálait. A hátsó oldal e sötétségéből pontok sora vezet át (felül), azaz ismét a felszínre emelkedve az oldallapra, ahol a pont-háromszög csúcsa rámutat a hullámvonallal idézett „víz"-folyás, folyamat felett úszó 7-7 pontból kialakuló madárszerű holdsarló alakokra. Ebben a szemléletben fogant jelek előnye - hadd jegyezzük meg e helyen hogy többértelműen, gazdagon írja körül egyetemes mondanivalóját. Nem szűkíti le egyedi vízzé, kacsává, pl. mert akkor nem tud nekünk semmit mondani a víz és folyamat, a víz és hold, a hold-madár-fény, fény és hullámzás, sugárzás kapcsolatairól. Pedig ezeknek a hold-madaraknak a „szárnyai" sugároznak (fény-toll kapcsolata az etnográfiában egyértelműen kimutatható), itt azonban szemlélhető is, a szétáradó, felfénylő vésetek hármas csokraiban. Nem beszélve arról, hogy a 6 sugárzó, hullámzó fázis után 7ben egy dupla szívformához érkezünk újra, ami alatt 3 + 1 ív vonala visszavisz az időben az egész ismétléséhez, a borotvatok elején lévő ívhez (hozzáér) (2. és 6. kép). A borotvatok tetején vertikálisan hierarchikus rendbe rétegzett fejlődés, itt az oldallapon horizontálisan, ugyanannak a rendszernek hullámzása, 6+1 fázisa jelenik meg - követésével ténylegesen idő-síkra terelve szemünket -, s szív alakban ér véget. A borotvatok tetején lévő szíveknél is idő jelölésre gyanakodhatunk a 24-es fogazottság szám jelentése miatt, - most alatta rajzban megismétlődve, úgy tűnik, az ismételt elemek új rendszerével az időről elmondottak végső összefoglalását kapjuk. Először is szóljunk a szív alakról: leszögezve, hogy a tárgy funkciójából következve sem lehet szerelmi szimbolikájú, mint szokás asszociálnunk. Másrészt szíveink az ábrázolás logikájából következően fordított helyzetűek (fent a haladás irányát a fák határozzák meg, oldalt a kompozíció súlypontja a hullámzó folyamatra tevődik, így e felől haladunk a szív felé). Népművészetünkben a fordított szív pl. házoromzatok faragott, de falazott elemeként is előfordul a fénnyel, így az égitestekkel kapcsolatban. A kultúrtörténet egyértelműsíti ennek lehetőségét, ugyanis Indiában csillagvizsgáló objektum részeként találjuk a fordított szív képét mutató építményt (Dzsaj Szinngh, XVII. sz.). Szív értelmezésünk így bele illik az eddigiekbe, szervességét a faragó azzal jelezte, hogy a már eddig is elemzett jeleket találjuk csak benne. Pontok vezetnek át a két szív közötti rácsos karcolaton, háromszög alakban a belső felé mutatva. A belső szív elején két ív, mint a tok elején -, s a 3 vonal-sugár itt is kifejlődik belőle, hozzáérve ahhoz a szimmetrikus-létrás jelhez, amit a borotvatok végén láttunk - rövidre zárva a tetőn elmondott, kifejtett mondanivalót itt. A „létra" alsó fokai 3 emelkedő háromszöget alkotnak, s a 3 sugár ezeket érinti. Az alsót, a legkisebbet egyszer sem, a középsőt kétszer, a legnagyobbat egyszer. Jelentőséget nem tulajdonítva elmennénk e finomságok mellett, ha nem a kozmikus születés (napfelkelte) izgatott volna már az ívekkel megidézett kezdőjelben, mint a leszállás, elmúlás ciklusa a másik jelig érve. A tokon más összefüggés is kihozta, hogy emlékezetünkbe idézzük, a napnak, mint legfőbb éltetőnek három jellemző tulajdonsága van, téli napfordulón a legkisebb pályája, a nyárin a legnagyobb, egyenlő magasságú íve pedig kétszer van az évben, az őszi és a tavaszi napéjegyenlőség idején. Az előbbi jelek kapcsolatához hozzá lehet rendelni e törvényszerűséget, vizuálisan nem mond semmi ellent - s az sem, hogy a legmagasabb ponton a rendszer átfordul és szimmetrikusan ismétlődik. A billenő tengely is ismétlődik, olyan kúp érintőit írva ki, mint a földtengely pre690