A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - MAKOLDI Sándor–M. PAP Gizella: A népművészet alkotás-pszichológiájáról (Három fafaragás elemzése a tartalom és forma egységében)

szintesen 14, és körbe újabb 14, azaz 28 ék bevésés és 15 + 15, azaz 30 kiemelkedés keretez (a holdhónap és a naphónap napjainak száma), amiből ciklusonként, a hét hetedik napján, vasárnap - régen szokás volt templomba járni, megtisztelni az Úr napját (a napról elnevezett napot pl. a germán nyelvben). Mint a Kaukázusból idézett sziklacsúcsok, tornyok, a nálunk épült templomok tornyai között is szokás volt figyelni a napjárás ívét az időpontok meghatározására, mert sokszor ezek voltak a kiemelkedőbb fix pontok a környéken, és a templomok tudvalevőleg mindig csillagászatilag tájoltan épültek (más kozmikus ok miatt is). Végül így eljutottunk a fedél fejlődési sorrendet mutató szakaszoltságában a szentélyig, azaz végül is újra az égitestekig, ahonnan indult a gondolat. Most már nagyobb, bátrabb lépésekben haladjunk végig a többi jelen - talán kevesebb hitelesítő magyarázat szükségeltetik végre. A borotvatok végén, a hátsó oldalon (5. kép) leheletvékony karcolású, a függőleges tengelyből szimmetrikusan, az átlók irányába tartó fokokon szállhat alá tekintetünk az oldalaktól szintén ráccsal elválasztott térbe. Vizsgálódásunk kezdetén a borotvatok elején a felemelkedés jelével indultunk, most az ellentétes oldalon az alászallás 4. kép. 1. borotvatok tetejének vége 688 5. kép. 1. borotvatok hátsó oldalának jelei