A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - MAKOLDI Sándor–M. PAP Gizella: A népművészet alkotás-pszichológiájáról (Három fafaragás elemzése a tartalom és forma egységében)

hát mi is fontosnak, hogy ebben a helyzetben a borotvatok első, felénk eső oldalán a jelek sora szintén egy bemélyített ponttal kezdődik. Egy pont önmagában nem bír jelentőséggel, nem is értelmezhető. Egy pontsor azonban számszerűségével már jelentést hordozhat, magányos pont pedig a környezete rendszerében válhat jelentőssé. Az ék vagy vonal, ív jelek hasonlóan rendszeralkotással válhatnak értelmessé, igazolhatnak tudatosságot. A számszerűségi tulajdonság a legkönnyebben megfogható, így jutott el Marié E. P. König annak felismeréséig, hogy pl. egy csészén lévő pontsornak lehet naptár funkciója.

5 Hasonló logika alapján fejtette meg Alexander Marschak az ősember barlangjában talált csontdarabok pontokkal, vonalakkal kialakított naptárjelzéseit is.

6 Az idő fogalma, ami „figurálisán", naturálisan nem fogható meg, úgy látszik a legegyszerűbb jelekkel már régóta kifejezhető. Tulajdonképpen ma sem tudjuk másképp, mint mennyiségekkel kifejezni. Az idő, ami az égitestek mozgásából szűrődött le, közel egy helyről szemlélve állandó és jellemző periodicitást mutat, így az időben a kozmosz ábrázolása is érzékelhető. Az ember természetéből fakad azonban az is, hogy még ez egyszerű jelek alakjához is össze nem téveszthető asszociációkat fűz. Valószínűen a természet absztrakciója határozza meg, hogy a pont kör alakjához az égitestek gömbölyűségét kapcsoljuk inkább hozzá, s pl. nem a hegycsúcsok élességét, amit inkább az ék formakaraktere fed. (Használták is az ókorban az „ország" jeleként.) Ugyanígy a körvonal végtelen önmagába fordulása a teljesség, míg a négyzetes formák a véges szakaszokkal határolt, véges világot, az ember építményeit jellemzik, s az önmagából kibomló spirál a fejlődés, az élet jele. Lehet más is a magyarázat, de lényegileg egészen biztosan nem fog ellentmondani az előbbieknek. Az értelmezési skálán belül, hogy melyik fogadható el, az határozza meg, hogy más jelekkel, az egésznek a rendszerével milyen összefüggésben van. Ezért fontos, hogy mindig az egész jelhalmazt értelmezzük, sohasem csak a „motívumokat", mert viszszaigazolást a helyes értelmezésre csak így kaphatunk. Ezen a borotvatokon az első felületegység a felénk eső vég (2. kép), melynek véső hagyta jelei: egy körpont, 2 ív, 3 függőleges vonal, 4 ék bevágás. Magának a számsornak is a karaktere az egyenletes növekedés, - a formáknál: ha a pont égitest és legalul van, akkor olyan, mintha látóhatáron éppen most jelenne meg, a fölötte lévő ívek pedig a föléje boruló égbolt, vagy az égbolton a fény növekedése (a pont középpontú koncentrikusan növő ívekkel)(2. kép). Az ívekből induló vonal-sugárnyalábok hármas szakaszban töltve ki a teret, a napmozgás jellemző periodicitására is utalhatnak, összekötve egy négyességgel, mint a 4 évszak hullámzásával. Ez az egység, s fenti értelmezési lehetősége ha nem kapcsolódik a további jelekhez, akkor beszélhetnek a kritikusok „belemagyarázásról". Viszont láttuk már, hogy fölérve a borotvatok tetejére, a szívek véseteinek száma 24-24, ami a nappal kapcsolatban a nap meghatározta órák száma. A továbbiakban tehát jogosan maradhatunk e fogalomkör közelében a különböző analógiákkal. A nagy szív az alatta lévő spirállal van még bizonyosan kapcsolatban, hiszen pontosan a középpontjába mutat a hegye, mint már említettük. Ebben a helyzetében azonban ki is takar belőle egy részt rácsozottan karcolt háromszög végével - így a pont körül megismétlődik a doboz elején vázolt eset, három körívet látunk fölé borulni koncentrikusan - pontosan a szív vésett ékeinek léptékében (1. kép). Ha a pont-nap összefüggésnél maradunk, akkor az íveket úgy tudjuk magyarázni, mint az év folyamán a nappálya három jellemző magasságát a négy kitüntetett (napforduló, napéjegyenlőség) időpontban. 5. König E.P.M. 1973. 6. Marschak, A- 1975/1. 685