A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PETERCSÁK Tivadar: A sátoraljaújhelyi festett bútor

alakításában vannak kisebb eltérések az egyes műhelyek között. Volt olyan mester, - pl. Kanczel Gyula - aki maga virágozta a bútorokat, másoknál a segédek vagy a mester lánya festette a díszítményeket. Polifka Pál asztalos lányát, Polifka Erzsit tartották ügyes kezű festőnek, ő több asztalosnál is dolgozott. Tőle tanulta meg a virágozást Benke Irénke is. Polifka Erzsi az első világháború idején halt meg kb. 50 éves korában.

29 Tevékenysége az újhelyi bútor fénykorára, a XIX. század végére és a századfordulóra esik. Az e korból származó bútorok zöme az ő festésével készülhetett. Az egyes műhelyek, illetve festők között kisebb eltérések a motívumok színezésében voltak. Egyik virágozó kierezte a leveleket az árnyékolásnál, a másik meg csak egyszerűen lefestette. Az egyik vastagabban rakta fel a festéket, a másik simábban. Az újhelyi bútor alapszíne fekete, egyedül a pusztafalusi darabok között találunk a XX. század elejétől világoskék és szürkészöld alapszínű karosládákat, ágyakat, stelázsit.

30 Azért festettek ilyeneket, mert a vevők ezt kérték. A festéshez az emlékezet szerint olaj festéket használtak. Az alapszínnel kétszer festették le a bútort, majd a díszítmények következtek. Ehhez a munkához a bútort lapra állították, hogy a festék el ne fusson. A pusztafalusi Bacsó András egy hosszú léc mellett festett az ecsettel, a pemzlicské\e\. A motívumokat szabad kézzel festették, de a XIX. század utolsó évtizedében, a századfordulón már fából és krumpliból készült sablont, pecsétlőt is használtak. Polifka Erzsinek négylevelű lóhere alakú mintái voltak, Bacsó András pedig a kehely készítéséhez alkalmazott sablont.

31 Kucsera János lehúzóképet is használt 1926-27-ben. Egy utazó ügynök ajánlotta, és Németországból kellett hozatni. Rózsamintás lehúzóképet nyomtattak a komótokra fiókonként kettőt-kettőt és a sifónnak a két felső betétjére. Csak pár évig használták, mert utána már nem kellett a vevőknek.

32 A sátoraljaújhelyi bútorokon kizárólag virágmotívumokat és a készítés évszámát találhatjuk. Kevés virágmintát használtak: a rózsa naturális és stilizált változata, tulipán, ibolyához, illetve négylevelű lóheréhez hasonló virág,

33 indák és levelek. A virágozás fő színe piros, ilyenek a rózsák, tulipánok, de festették narancssárgára, a tulipánt pedig kékre is. Az ibolyaszerű virág és négylevelű változata kék, piros, sárga színben is megtalálható. Sokszor egy virágmotívumon több szín is előfordul (piros-sárga, kék-sárga). A motívumok vázába, illetve kehelybe állított tömör csokrokban, váza nélküli csokorban, félkör, illetve kör alakú füzérekben és lezáró díszként egyedileg jelennek meg. A bútorok peremén gyakran erősen stilizált rózsa és hullámvonalas záró sor is található. A díszítmény rendszere bútorfajtánként változó. A ládának mindig csak az előlapját díszítették. A legkorábbi datált láda 1868-ból származik, s ezen még szinte az egész felületet kitölti a díszítmény. Egy osztóléccel 2:1 arányban megosztották a díszítendő felületet. A nagyobb felső részben két - rózsákkal keretezett - mezőt alakítottak ki, amelyben egy-egy talpas kehelyszerű vázába állított virágcsokor jelenik meg. Az alsó mezőben egy virágfüzérrel körülvett rózsa látható, két oldalán 1868-as évszámmal, illetve egy-egy a felső körhöz hasonló, de kisebb méretű virágcsokorral. A láda előlapját felül hullámvonalas díszléc, két oldalt rózsákkal virágozott függőleges szegély keretezi (1. kép.) A többi ládát 1885., 1887., 1888., 1893. évben készítették, s ezek megtartják az 1868-as láda főbb motívumait, viszont hiányzik róluk a felső mező rózsákkal való kere29. SRMA 55-20. 30. Kanczel Gyula asztalos említette 1951-ben, hogy kék bútort is készítettek, de ilyen példányokat csak Pusztafaluból ismerünk. SRMA 55-20. 31. SRMA 55-20. illetve saját gyűjtés. 32. SRMA 55-20. 33. A továbbiakban ibolyaként szerepel. 676