A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - SIMÁN Katalin: Települési formák Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a paleolitikum idején

A

II. csoport esetében a 3. pont ideiglenes tartózkodást jelöl, mivel minden jellegében elüt a környezetétől. A II. 1. pont lelőhelyei ezzel szemben a helyi környezethez való alkalmazkodást mutatják (Subalyuk barlang, Szeleta barlang stb.). A II. 2. esetében, mivel az erdei és a sztyeppi fauna egyaránt közeli volt a nyersanyag dominancia dönt, hogy településről van-e szó (Diósgyőri barlang), vagy műhelytelepről (Büdöspest, Puskaporos kőfülke). Ugyanez a helyzet a III. csoportnál is, ahol a fauna a környezetbe illik, a nyersanyagmegoszlás alapján azonban elkülöníthetünk települést (Bodrogkeresztúr) vagy műhelytelépet (Árka). A fenntiekben megkíséreltem felvázolni egy olyan objektív módszert a települési forma megállapítására, amely független a korszaktól és a kulturális besorolástól és amely kizárólag objektív adatokon nyugszik, azok összehasonlításából és csoportosításából von le következtetéseket. Szeretném ugyanakkor felhívni a figyelmet a módszer nehézségeire. Az első amivel jelen esetben szembe kell néznünk, hogy a vizsgálatot kis területen végeztük, ezért amíg nagy anyagmennyiségen nem nyer bizonyítást létjogosultsága csak munkahipotézisként fogadható el. Általánosabb érvényű probléma, hogy a vizsgált lelőhelyek többsége nem korszerű módszerekkel feltárt, a réteg elkülönítése nem mindenhol teljesen megbízható (ennek megfelelően a rétegenként nyert adatok sem). Ugyancsak megnehezíti a helyzetet a faunisztikai és kőzettani meghatározások nem egységes volta - a faunánál ráadásul a régi adatok ellenőrizhetetlensége is, mivel az ásatások során nem gyűjtötték be a teljes faunisztikai anyagot, így rekonstrukcióra sincs mód -, a kőzettani műszeres meghatározások hiánya illetve ritkasága. Szándékosan nem tértem ki az elmélet felvázolása és bemutatása során a régészeti anyag értékelésére. Az egyik, hogy a területen nincs olyan egyértelműen meghatározott, nagy anyagmennyiséggel rendelkező, hiteles körülmények között feltárt ipar, iparcsoport vagy kultúra, amelynél minden szempont együttes értékelése lehetséges volna. A másik, hogy kutatásunk, úgy érzem még nem tart ott, hogy nagyobb etnikai vagy iparcsoportok magyarországi történetét egyértelműen fel tudná vázolni (főképp nem a vizsgált területen). A harmadik, hogy az elméletemmel azt is kívántam bizonyítani, hogy az őskőkor települési formáit elsősorban nem az iparokhoz való tartozás vagy a szociális-kulturális-technikai fejlettség, hanem a napi igények szabályozzák. Ezzel nem azt kívánom tagadni, hogy település és település közötti fejlettség eltérő lehet, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy egy népesség mozgását befolyásoló tényezők meglehetősen sztereotip formában jelennek meg minden korban és iparkörnél és ezt a sztereotípitást a leletanyagból kimutatva pontosabb információt nyerhetünk elődeink mindennapi életéről. IRODALOM Bánesz L., 1959. Cejkov II—III. Nővé paleolitické stanice s obsidianovou industriou. Arch. Rozhl. 769780. {Biró K., 1981. A Kárpát-medencei obszidiánok vizsgálata Arch. Ért. 108. 194-205. 1984. a. őskori leletek a Mátra-hegységből. Agria XX. 5-11. 1984. b. Distribution of Obsidian from the Carpathian Sources on Central European Palaeolithic and Mesolithic Sites. Acta Arch. Carp. XXII. 5-41. 1986. The Raw Matériái Stock for Chipped Stone Artefacts in the Northern Mid-Mountains Terciary in Hungary. International Conference on Prehistoric Flint, Budapest-Sümeg. 183-195. T. Dobosi V., 1974. Adatok a Bodrogvölgy őskőkorához. FA. 25.19-25. 1978. A pattintott kőeszközök nyersanyagáról. FA. 29. 7-18. 0.5