A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VERES László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek

ezenkívül más folyadékok tárolására is kiválóan alkalmasak voltak. A XVIIIXIX. századi magyarországi huták mindenütt készültek ballonüvegek, s formájukban technikai okok miatt jelentősebb eltérés nem volt. Főként a dunántúli (zalai) hutákban üvegbélyeggel látták el ezeket a termékeket. Az üvegpecséteken a ballonok űrmértékét jelölték meg. Igen gyakoriak voltak az óriási méretű ballonüvegek Erdélyben, ahol 20 iccés példányokat is gyártottak. A ballonüvegeket a palacküvegekhez hasonlóan sohasem díszítették festéssel vagy gravírozással. Ellenben gyakran vesszővel befonva korsóként használták őket. A ballonüvegek közé sorolhatjuk a dunántúli hutákban készített lapított gömbtestű, rövid nyakrésszel ellátott nagyméretű üvegeket, amelyek pocakos üvegekként váltak ismertté.

39 Ezek az üvegek 3050 cm-es magasságúak voltak, űrtartalmuk pedig elérte az 5-10 litert is. A recens gyűjtési adatok tanulsága szerint Göcsej-Hetés vidékén kizárólag pálinka tárolására használták a ballonüvegek csoportjába sorolható pocakos ü vegeket, melyek díszítés nélkül, zöld vagy fekete színű üvegmasszából készültek (2. kép). c) Butéliák: Gyakori népi üvegtípus a butélia. A hagyományos, XVIII. században még végleges formáját el nem nyerő borospalackból alakult ki. Erre utal az is, hogy az ország egyes részein, főként a Dunántúlon napjainkig üvegpalack volt az elnevezése. Minden esetben hosszú nyakú, hengeres, négyszögletes, gömbös vagy kúpos testű üveget értünk butélia alatt. A XVIII-XIX. században az ország valamennyi üveghutájában készültek ilyen termékek. Megszületését, gyakorivá válását annak is köszönheti, hogy az üvegkészítő mesterek a butélia gyártása során az üvegpalack formáját az értékesebb, a háztartásokban jobban megbecsült, már-már „díszüveg"-nek számító igényességgel jártak el és a formán túl az üvegpalackot különböző díszítésekkel látták el. Az egyes hutákban készült butéliák közül a bakonyi somhegyi hutában, a Párádon és a Zempléni-hegység kis üvegcsűrjeiben készült darabok népi üvegeinek legszebb emlékei közé tartoznak. Párádon és Somhegyen készültek a gravírozott díszű butéliák. A somhegyi emlékek többnyire a szentgáli kisnemesek címerében található szarvasmotívumot viselik díszül és mellette évszámot és feliratot. A gravírozott díszű somhegyi üvegek legszebb emléke egy nagyméretű, fogógyűrűvel ellátott, hasáb testű butélia, amely „Éljen CS. M. 1844." felirata szerint a viszonylag későbbi somhegyi termékek közé sorolható. A nagyméretű, 38 cm magas butélia egyik oldalán szarvasra lövő vadász, a másikon pedig pipázó férfialak látható. Az üvegedény hasáb testének szűkebb oldalát virágmotívum tölti ki

40 (3. kép). 3. kép. Somhegyi gravírozott díszű üvegbutélia 1844-ből 39. A pocakos üveg elnevezésre L. a zalaegerszegi Göcseji Múzeum Néprajzi Gyűjteménye 83.19.22. leltári számú tárgya adatait. 40. A szentgáli (somhegyi) üvegek részletes bemutatását L. Vajkai A., 1966. 102-109. í< 637