A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VERES László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek

mellett a kezdetektől fogva az Eger-Gyöngyös környéki, tokaj-hegyaljai és a MiskolcSajószentpéter vidéki bortermelő helyek ellátására törekedtek, nagy hangsúlyt helyeztek a bor tárolására, fogyasztására alkalmas termékek gyártására.

26 A zempléni, a parádi huták először a hutaalapító és az üveghuta működési feltételeit biztosító uradalmak tulajdonosainak számító Rákóczi-család szükségleteit elégítették ki borosüvegekkel, majd a termelés hatékonyabbá válását követően a termékek a hegyaljai és EgerGyöngyös környéki településeken is értékesítésre kerültek.

27 A bor tárolására és fogyasztására szolgáló üvegek mellett ritkábban szerepelnek pálinkás üvegek. Ezeket is csak úgy tüntetik fel, mint az „Uradalmi korcsmák szükségére gyártott" termékeket.

28 Dunántúl üvegipara Erdélyhez és Felső-Magyarországhoz képest megkésve, a XVIII. század második felétől indult komoly fejlődésnek, de e tájon az üveghuták termékelőállítása csak a XIX. század elején vált meghatározóvá. Termékeiket vizsgálva megállapítható, hogy az egyes huták termelésére a specializálódás volt a jellemző. A bakonyi huták inkább borosüvegek készítésére álltak rá. A dél-dunántúli, zalai és zselici huták produktumai között gyakoribbak a pálinkásüvegek, de figyelemre méltó a borosüvegek száma is. Érdekes, hogy nem annyira palackkészítésben jeleskedtek, hanem inkább egyéb, bor tárolására alkalmas edények előállításában.

29 A három üvegkészítő területünk összehasonlítása után fő vonalakban leszűrhető a következő megállapítás: A boros és pálinkásüvegek készítésében először az erdélyi huták tettek szert vezető szerepre. A XVIII. század derekától a felső-magyarországi üveggyártás megtörve az erdélyi üvegipar hegemóniáját, főként borosüvegeket gyártva uralta termékeivel a történelmi borvidékeket. Dunántúl üvegkészítő központjai eléggé megkésve, a XIX. század elején váltak piacképessé termékeikkel, boros- és pálinkásüvegeket egyaránt előállítottak. Viszonylag nagy pontossággal közelebbről is meghatározhatjuk azokat a területeket, amelyeket az egyes huták termékeikkel elláttak. Amikor az egyes jelentősebb huták piacterületét megjelöljük, szükséges hangsúlyoznunk azt, hogy kivétel nélkül minden üveghuta szűkebb környezetének ellátásában egyeduralkodó volt. Ennek kézenfekvő oka az, hogy az üveg törékenysége, a szállítási nehézségek miatt először a huták környéki települések ellátása volt a leggazdaságosabb. Miután ez bekövetkezett, történhetett meg a távolabbi területekre való kitörés.

30 Az erdélyi üveghutákból az üvegtermékek Északkelet-Magyarország területére és Dél-Magyarországra jutottak el, természetesen leszámítva itt a havasalföldi és törökországi exportot. E területeken forgalmazták a székelyföldi (főként szepsibükkszádi) huták palackjaiban tárolt borvizet, s a kiürített palackok másodlagos hasznosítására természetszerűleg alkalmat kínált a bor és pálinka. A száldobágyi huta boros- és pálinkásüvegeit egyéb portékák mellett tutajosok szállították a Tiszán egészen Belgrádig, észak-keleti irányba pedig fuvarosok Nagykárolyig, Szatmárig. A XVIII. század másik jelentős erdélyi üzeme, a hagymási huta készítményei az Erdéllyel határos területeket érintve egészen Kalocsáig jutottak el. A béli huta Nagykárolyt és vidékét, Békéscsabát és környékét látta el öblösüvegeivel, de néha egészen Dorogig is eljutottak a béli huta fuvarosai, árusítói.

31 A felső-magyarországi hutákból érkező árusok a nagykállói, debreceni, nyíregyházi és kecskeméti piacokon, vásárokon értékesítették az üvegeket. Tehát ezek a huták a szű26. Vö. Veres L., 1986. 130. 27. L. Takács B., 1966. 43-44. 28. Vö. Veres L., 1979. 49-50. 29. E megállapítás egyrészt a szakirodalom adatközléseiből, másrészt a dunántúli gyűjtemények üveganyagának áttekintése után következett. 30. Veres L., 1986.129-130. 31. Veres L., 1986. 130-133. 634