A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - UJVÁRY Zoltán: Kultusz- és rítuselemek a dramatikus játékokban

A halál és a temetés különösen nagy hangsúlyt kapott a különböző teóriákban. A temetést utánzó játékok fő formáira az európai népek körében bőséggel vannak párhuzamok. A szokás értelmezését illetően a nem szláv hagyományt vizsgálók körében is a legkülönbözőbb, szinte országonként eltérő magyarázatok születtek. Néhány nézet általánosan ismert. így pl. az, amely szerint a temetési játék a vegetáció pusztulásával függ össze, illetőleg az évszakváltozás fejeződik ki benne. A középkori haláltánc hagyománykörének a hatását is hangsúlyozzák. Az adatok sokasága bizonyítja, hogy a halottas játékokba különböző szokáselemek, hiedelemmotívumok kapcsolódtak. Hasonló témakörű szokásokkal, játékokkal kontaminálódtak és új részletekkel bővültek (pl. az egyházi szertartás utánzása). A Kosztroma játék értelmezésével kapcsolatban a szláv kutatók egy alapgondolatban megegyeznek: Kosztroma-Kosztruba {Jariló) egy mitologikus (szimbolikus) lényt képvisel. Ezt a lényt megjeleníthette élő személy vagy bábu. A bemutatás különböző változataiban az egykori szertartás játékká alakulása jól megfigyelhető. A kontaminálódás következtében olyan részletekkel bővült (pl. erotikus vonatkozások), amelyek a játékot dramaturgiailag is módosították, s ugyanakkor az eredeti kultikus alaptól teljesen leválasztották. Az említett példák meggyőzhettek bennünket arról, hogy a dramatikus szokások és a népi színjátékok vizsgálata során milyen sokféle magyarázattal találkozunk. Az eredetet és a funkciót illetően különböző feltevések ismeretesek. A rítus jellegű cselekvések értelmezésére és a játékká alakulás folyamatára változatos teóriák jöttek létre. A „végeredmény" aszerint alakult, hogy milyen szempont érvényesült: a vegetációs kultusz, halottkultusz, mágia, mítosz vagy különböző szertartások, vallási cselekmények irányából közelítettek-e a kutatók a játékok elemzéséhez. A kutatók általában egyetértenek abban, hogy a dramatikus szokások, népi színjátékok eredeti értelmének felfedésénél az ősi rítusokig, mítoszokig kell visszanyúlni, azonban nem kétséges, hogy az európai anyag már olyan erős és többszöri jelentésváltozáson ment át, hogy csak halvány nyomokban, részelemekben mutatható ki az ősalappal való kapcsolat. A kultikus háttér különösen előtérbe került a középkori dráma vizsgálatánál.

28 A kultikus játékokkal kapcsolatos elmélet olyan erősen hatott, hogy az egész szokásvilág kutatására kiterjedt. A „germán kultikus játék" fogalma és tézise számos kutató szemléletére rányomja a bélyegét. Ez gyakran téves magyarázatokhoz és eredményekhez vezetett. Nem kevésbé volt egyoldalú az az eredet-elmélet sem, amely a misztérium játékokat az egyházi liturgiával hozta összefüggésbe. A kutatás során más szempontok is érvényesültek.

29 A különböző elméletek főleg német anyagon alapultak. Ezek a magyar hagyományra csak részben alkalmazhatók.

30 Ugyanez állapítható meg a szláv népek dramatikus szokásaival és színjátékaival kapcsolatban is.

31 A nagyfokú hasonlóság azonban bizonyos összefüggéseket és kapcsolatokat mindenképpen feltételez mind horizontálisan, mind vertikálisan az európai népek műveltségének múltjában és további vizsgálatokat kíván. 28. L. pl. Stumpfl, R. 1936. 29. L. pl. Höffler, O. 1935. 30. Jól mutatják ezt pl. Dömötör T., vizsgálatai. 31. L. pl. Csicserov, V. /., Propp, V. J. és Guszev, V. E. idézett munkáit. 626