A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - UJVÁRY Zoltán: Kultusz- és rítuselemek a dramatikus játékokban

A kultuszokkal és rítusokkal összefüggő kérdésekre különösen tanulságos példákat nyújtanak az európai népek teriomorf maszkos játékai. Ezek közül a legtöbb problémát felvető kecskemaszkra utalok. Ez az állatmaszk az antik kultúráktól napjainkig ismeretes és valamilyen formában Európa valamennyi népének hagyományában előfordul. Eredetét, funkcióját illetően számos magyarázat ismeretes. Ezek szerint a kecskemaszkos játékok hátterében elsősorban az agrárkultusz, illetőleg az ősök kultusza áll. Mannhardt Wilhelm behatóan foglalkozik a kecske és általában a baknak nevezett állat megjelenítésével, a népi játékokban való előfordulásával és funkciójával. Az agrármágiával való kapcsolatát egyértelműen bizonyítja. A kecskemaszkos játékokat a vegetációt megszemélyesítő démoni lények közé sorolja.

13 Ez a problémakör különösen előtérbe kerül a szláv népek kecskemaszkos játékainak vizsgálata során. Főleg a lengyelek és a keleti szlávok (elsősorban ukrán, fehérorosz) kecskemaszkos játékaiból világosan kitűnik, hogy a kecske a termékenység állata, és a kecskemaszkos alakoskodás nem pusztán játék, hanem rítuscselekvés is.

14 A keleti szláv szokások jó példát nyújtanak ennek a minden kétséget kizáróan nagymúltú állatmaszknak a kultikus vonatkozásaira. Hasonló következtetés vonható le a medvemaszkos, a lómaszkos és a gólyamaszkos játékokkal kapcsolatban is. Nagyszámú példa bizonyítja a medve termékenységi állatként való szerepét, és ez a funkciója a recens játékokban is kifejezésre jut. Az állatmaszkos játékokban számos olyan mozzanat van, amely a termékenységi rítusra, a vegetációval kapcsolatos kultuszra mutat. Ezek a vonások a funkciójában teljesen átalakult komikus játékokban és maszkos alakoskodó szokásokban is felfedhetők. Mindezekre az állatmaszkok vizsgálatával kapcsolatban részletesen kitérek. A rítussal összefüggő játékok közül a legegyértelműbb funkcionális magyarázata az európai népek körében nagy területen ismert tuskóhúzásnak van. A tuskóhúzás szokása ismeretes volt a magyar nyelvterületen is. Eredeti funkciója a közelmúlt népi játékaiban már elhomályosult, a történeti példák azonban jól bizonyítják, hogy a tuskóhúzás (tőkehúzás, rönkhúzás, törzsökhúzás stb.) az ekehúzásnak, illetőleg a rituális szántásnak az emléke. Az ekehúzás olyan rítuscselekvés volt, amelynek a célja termékenységvarázslás. Olyan mágikus szertartás, amely a termékenységre, a termésre, a földbe vetett mag életre keltésére irányult. Az agrárkultusz legfontosabb rítusai közé tartozott. Az ekehúzás játékká válását jól mutatja a tuskóhúzás. A szokás a farsangi hagyománykörhöz kapcsolódott. (Sporadikusan a szilveszteri, a húsvéti és a lakodalmi játékokban is előfordult.) A játékkal a pártában maradt „vénlányokat" tréfálták meg. A legények a férjhez nem ment lányok udvarára fatuskót húztak, vagy többnyire csak a farsangi felvonulás menetében húzták a farönköt, annak jeléül, hogy a faluban azon a farsangon házasságkötés nem volt. A játékok egyes változataiban a tuskót nők húzták.

15 Az ekehúzás és kapcsolatosan a tuskóhúzás szokására a szomszédos népek közül elsősorban az osztrák (német) és a délszláv hagyományból ismeretes bőséges párhuzam. Az ekehúzás, tuskóhúzás nagy múltra tekint vissza az osztrák területeken. A történeti példák szerint a 15. században és később még a 17. században is lányok vagy legények ekét húztak végig a helységen. Figyelemre méltó, hogy ez időben ekehúzásról szólnak a források. Vannak azonban korai adatok arra is, hogy az ekét fatuskó helyettesítette.

16 13. Mannhardt, W. 1904-1905. 14. Propp'i. m. 111.; Klimaszewska J. 1981. 130. 15. Adatokat 1. Ferenczi I.-Újvári Z. ,1962.; Ujváry Z, 1983.; Mórocz K., 1979. 201-209.; Györgyi E.-Ujvári Z., 1982. 523-524. 16. Klier, K. M. 1953.; SchmidtL., 1980. 114-123. 623