A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - UJVÁRY Zoltán: Kultusz- és rítuselemek a dramatikus játékokban

detre vezethető vissza. A magyar népi színjátszást európai összefüggésben vizsgáló Dömötör Tekla műveiben a rítus és a mítosz kérdéseit előtérbe helyezi és hangsúlyozza, hogy a maszkos játékok jelentékeny része kultuszok emlékét őrzi. Többször rámutatott arra, hogy a rítustól a színjátszásig milyen bonyolult a folyamat: ugyanaz a rítusforma különböző tartalom hordozója lehet.

5 Idevonatkozóan az európai népszokásokban és népi színjátékokban a példák sokaságával találkozunk. Ezekből - az ugyanazon játék különböző magyarázatára - előzetesen csak egyet említünk, a Kosztroma néven ismert orosz népi játékot. Az egymástól eltérő hipotézisek szerint a dramatikus szokás eredetének mítosz az alapja, kapcsolatba hozható a meghaló és feltámadó istenek kultuszával, a halott ősök tiszteletének kultuszával, a növényzet szellemével, agrárrítusokkal, engesztelő szertartásokkal stb.

6 A termékenységi mágiával való kapcsolat szinte kivétel nélkül fontos szerepet kap a dramatikus szokásokat vizsgáló munkában. A játékoknak a termékenységi rítusokkal való összefüggését a kutatók általában egyértelműen hangsúlyozzák. Az alapeszmét a termékenységre irányuló cselekedetek határozzák meg, az azzal kapcsolatos rítusok újra és újra visszatérnek. Amikor azonban a rítusok elvesztették eredeti jelentésüket és a közösség tagjai már nem értették, akkor mítosszá alakították át és új értelmezésben éltek tovább a szokásokban és a játékokban.

7 A maszkteóriákban is fontos hangsúlyt kap a rítus és a mítosz. Utalok pl. arra a véleményre, amely szerint a maszkok a mitológiai absztrakciók konkretizált és emblematikus megvalósulásai, amelyeket azért alkottak, hogy felnagyítsák, megerősítsék és kódolják egy adott közösség hiedelmeit, metafizikáját, kozmológiáját és alapvető létfilozófiáját.

8 A többirányú megközelítést és magyarázatokat jól mutatják a természeti népek mítoszaival, maszkjaival, táncos szokásaival és játékaival foglalkozó munkák is.

9 Szintén általánosnak tekinthető annak a hangsúlyozása, hogy eredetileg a maszk vagy az a személy, aki a maszkot viselte, valamilyen erőt vagy szellemet képviselt, és a rituális táncokban való használata fontos aspektusa volt a vallási és közösségi életnek.

10 Ehhez a magyarázathoz jutnak el az európai népek vegetációs kultuszával foglalkozó kutatók is. A maszkos játékok hátterében azok a rítusok állnak, amelyekben az ember a maszk révén a termékenység érdekében magasabb erő birtokába igyekszik kerülni, hogy azáltal a rítusok legfontosabb célját, a termékenységi erőnek az egyik vegetációs periódusból a másikba való átvitelét elérjék.

11 A kultikus háttér kérdését számos kutató érinti és a „pogány" rítusoknak a keresztény liturgiával való összekapcsolódására is felhívják a figyelmet.

12 Az említett példák jól mutatják a témakör sokrétű és bonyolult voltát. Az alábbiakban azokkal a dramatikus szokásokkal és népi játékokkal foglalkozom, amelyekben a kultuszokkal, illetőleg a különböző rítusokkal és hiedelmekkel való kapcsolatokra mutató elemek megfigyelhetőek. A vizsgálat elején jogosan vetődik fel az az alapvető kérdés, hogy a magyar és tágabban az európai népi játékok őriznek-e, és ha igen, akkor milyen formában, kultuszra, mítoszra és rítusra mutató vonásokat. Ezek az európai parasztság hagyományaiban elsősorban a mezőgazdasági szokásokkal függnek össze. 5. Dömötör T., 1983. 6. Guszev, V. E. 1977. 30-31. 7. Krappe, A. H. 1964. 273. 8. Ebong, I. A. 1984. 9. Schweeger-Hefel, A. 1980. 10. Lömmel, A. 1981.7. 11. Nilson, M. P. 1941. 46-47. 12. Kretzenbacher, L. 1951. 4-8. 622