A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BENCSIK János: A pásztorház (az állattartó közösség „cseléd”-je Északkelet-Magyarországon)

A PÁSZTORHÁZ (Az állattartó közösség „cseléd"-je Északkelet-Magyarországon) BENCSIK JÁNOS Néprajzi vizsgálódásaink nemegyszer beletorkollanak a hagyományos települések egy-egy paraszti közösség lakóhelye - szerkezetének tanulmányozásába.

1 Mezővárosaink és falvaink néprajzi szempontú tanulmányozása geográfiai indíttatású lévén, munkálatainkat ezért természet- és gazdaságföldrajzi szempontok által befolyásolt érdeklődés vezérel(het)i. Eközben természetesen néprajzi kérdéseket teszünk fel, illetve ezekre néprajzi jellegű válaszokat keresünk és adunk. Ennek eredményeként születnek a települések szerkezetével, a telkek (porták) berendezésével stb. foglalkozó tanulmányok.

2 Az egyes településeket azonban úgy is felfoghatjuk, mint - térben körülhatárolható - működő, funkcionáló falusi vagy kisvárosi közösségeket. Ebből kiindulva megrajzolhatjuk a vizsgált település - de általában is a falvak és mezővárosok - közösségének bizonyos célú működési modelljét. Paraszti közösségeinkre jellemző tevékenységi formák - mozgási vagy működési modellek -, melyek az utolsó 3-4 emberöltőben jellemezték településeinket, a polgári átalakulás hatására lassú, jelentős változást szenvedtek. A késő feudalizmus évtizedeiben a faluközösségek hagyományos, bicentrikus egységként szerveződtek, éspedig egy-egy jobbágy-paraszti közösség centrumaként részben a politikai község (communitas), részben az egyházi község (ecclesia) működött. A politikai község kezében tartotta a település gazdasági és jogi irányítását, az egyházi község pedig a hitélet mellett (azzal egy időben) kiterjesztette tevékenységét az egész közösség oktatására-nevelésére, illetve művelődésére.

3 A polgári átalakulás hatása elsősorban abban nyilvánult meg, hogy ezt a modellt differenciálta, megosztotta, s adott gazdasági és társadalmi célok megvalósítása érdekében újabb irányító (szervező) központokat hozott létre. 1. A politikai község, melynek tárgyiasult centruma a faluháza, a városháza volt, széjjelvált. A későbbiekben a gazdasági irányító feladatokat - az eddig is már bizonyos mértékben önállóan funkcionált - céhekre, illetve 1872-től az ipartársulatokra; másrészt az 1853-as úrbéri pátens nyomában a közbirtokosságokra hárította. A szakszerű és cél1. Vö. Mendöl T., 1941. 84-134. 2. A tanulmányozott nagytájról mindössze néhány idevonatkozó szakcikket említek: Juhász Á., 1981., Farbaky P., 1981., Cseri M., 1981. 3. Vö.BendaK., 1976. 603