A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PALÁDI-KOVÁCS Attila: Favágók és más erdőjárók Dél-Gömörben
Magda P., 1818. Magyarország és a határőrző katonaság vidékinek legújabb statisticai és geographiai leírása. Pesten Paládi-Kovács A., 1965. A keleti palócok pásztorkodása. Műveltség és Hagyomány, VII. Debrecen. Paládi-Kovács A., 1966. Gömöri magyar vándorárusok az Alföldön. Ethnographia, LXXVII. 295-296. Paládi-Kovács A., 1979. A magyar parasztság rétgazdálkodása. Budapest Paládi-Kovács A., 1982. A Barkóság és népe. Miskolc Paládi-Kovács A., 1984. Hagyományos közlekedés és szállítás. Répáshuta. Egy szlovák falu a Bükkben (szerk.: Szabadfalvi 5ózsef-Viga Gyula). 141-169. Miskolc Petercsák T., 1981. Az erdő szerepe a Zempléni-hegyvidék népének életében. Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (szerk.: Szabadfalvi J.). 43-61. Miskolc Petercsák Т., 1984. Az erdő haszna. Répáshuta. Egy szlovák falu a Bükkben (szerk.: Szabadfalvi ].Viga Gy.,), 75-96. Miskolc Szabadfalvi J., 1963. Juhmakkoltatás az északkelet-magyarországi hegyvidéken. Műveltség és Hagyomány, V. 131-143. Debrecen Szinnyei J., 1893-1901. Magyar tájszótár, I—II. Budapest VigaGy., 1986. Tevékenységi formák és a javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában. Miskolc Zsúpos Z., 1985. Népi növényismeret a Medvesalján. Gömör néprajza I. (szerk.: Ujváry Z.), 29-54. Debrecen HOLZFÄLLER UND ANDERE FORST ARBEITER IN SÜD-GÖMÖR (Auszug) Die vorliegende Mitteilung liefert - vorwiegend anhand von Erzählungen der Holzfäller - Kenntnisse über die Veränderungen und Verhältnisse der Forstwirtschaft des historischen Komitats Gömör während des 19/20. Jahrhunderts. In den Waldungen von Süd-Gömör leben vielerlei Laubbaumarten, meistens sind dies Eichenarten. Die Zusammensetzung der Wälder ist sehr abwechslungsreich; so gibt es hier viele Harthölzer und reich ist auch die Auswahl an Unterhölzern. Aus diesen Wäldern kamen Bauholz, Grubenholz, Eisenbahnschwellen, Werkzeugholz und Brennholz in Mengen zur Zeit der industriellen Entwicklung im 19. Jahrhundert (vor allem Eisenindustrie und Hüttenindustrie) für den Eisenbahnbau und die Urbanisierung. Der größte Teil dieser Forsten befand sich in Besitz von Domänen und Großgrundbesitzern, der kleinere Teil gehörte den Dorfgemeinschaf ten. Die Holzproduktion in den Domänenforsten besorgten kapitalistische Unternehmen, in deren Diensten zahlreiche Gruppen der halbbäuerlichen Schichten aus den umliegenden Dörfern, Holzfäller, Unterholzschläger, Schnitzer von Eisenbahnschwellen, oder Werkzeugholz-Sammler standen. Vor dem zweiten Weltkrieg, ja, sogar noch in den 60er Jahren unseres Jahrhunderts ging die Holzproduktion in traditioneller Weise, mit seit Jahrhunderten bekannten Techniken und Werkzeugen vor sich. Ein Teil der letzteren wird in den Bildern zu 592
