A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIGA Gyula: Néhány szempont a táji munkamegosztás néprajzi vizsgálatához (Észak-magyarországi példák alapján)

veihez. Ezek egy része bizonyára vitatható, más része bővebb kifejtést érdemel. Magam is csak részeredménynek tekintem ezt egy készülő regionális szintézis felé vezető úton. I. A komplex, elsősorban történeti-néprajzi vizsgálatokkal kapcsolatos elvárások, s az interdiszciplináris kutatások igénye mind gyakrabban fogalmazódnak meg hazai etnográfiánkkal kapcsolatban.

5 Témánk szempontjából ez az elvárás különösen indokolt, több okból is. Legfőképpen talán azért, mert a hagyományos néprajz módszereivel ma már szinte lehetetlen megragadni a tradicionális termékcsere lényeges részleteit. Gondoljunk arra, hogy ma már alig akad olyan adatközlő, aki az I. világháborút megelőző időszakról informálna, s ha igen, akkor is csak felületi mozzanatokat említhet, jószerével csak egy-egy település vonatkozásában. Ez régiónk vizsgálatánál különösen jelentős gond, hiszen az I. világháború utáni békerendszer nemcsak országhatárokat rendezett át, hanem átalakította a termékcsere egész szerkezetét is. Az ezt megelőző kapcsolatok struktúrája ma már csak a másodlagos elemek vonatkozásában tanulmányozható a verbális anyag gyűjtésével. (Csak részben segít ezen, hogy a szlovák néprajz az elmúlt évtizedek során a hagyományos árucsere, különösen a vándorárusok és a tradicionális szállítás problémakörének számos részletét tárta fel, nem beszélve a magyar etnográfusok idevágó kutatásairól.

6

) A történeti szempontú közelítés elsősorban azért lenne lényeges, mert a termékcsere számos vonatkozásában évszázadokra visszamenő előzmények mutathatók ki, amelyeknek éppen úgy általános néprajzi vonatkozásai vannak, mint a primitív törzsi cserének, vagy más kontinensek tradicionális kultúrájában végzett vizsgálatoknak, s bizonyára közelebbi tanulságokkal is szolgálnak annál - vizsgálatunk tárgyát illetően. Nem vitatható persze, hogy a történeti források meglehetősen hézagosak és alig kiaknázottak e vonatkozásokban (is), valamint csak egyes mozzanatok megragadására alkalmasak - jellegüknél fogva. Mégis, hiba lenne nem figyelni arra, hogy a közelmúlt néprajzi gyűjtéseinek adatai feltűnően sok vonatkozásban egyeznek a középkori gazdaságtörténet tényeivel. Igaza van Andrásfalvy Bertalannak abban, hogy a gazdaságtörténet adatai elsősorban a nagytájak közötti munkamegosztás mozzanatait rögzítik,

7 ám aligha vitatható, hogy ezek végső soron olyan általános rendező elvek, melyektől nem vonatkoztathatók el a kistáji munkamegosztás történései sem, mivel azok is az említettek „erőterében" zajlanak. A történeti adatok számbavétele, vagyis a népélet középkori és új-, sőt legújabb kori mozzanatai közötti kapcsolat megkeresése nem egyszerűen sematikus, történeti igényű „mélyítést" céloz, hanem éppen a tények differenciálását: azt, hogy a javak cseréjének mely mozzanatai voltak életképesek évszázadokon át, és melyek voltak azok, melyek csak rövid ideig gazdasági - netán politikai kényszer, szorítás hatására működtek, illetve melyek azok, amelyek csak felbukkantak, aztán nyomtalanul eltűntek. Ezek az adatok erőteljesen exponálják a gazdálkodás, a termelő tevékenység, az életmód belső arányait, amelyeket akkor is tudomásul kell vennünk, ha a súlypontokat máshol jelölik ki, mint a néprajzi kutatások eddigi eredményei. Gondot jelent, hogy a célul tűzött, történeti-néprajzi szempontú árucsere-vizsgálatok időbeli határát hol húzhatjuk meg, illetve meg kell-e húznunk feltétlenül. A népesség és a termelő jobbágy-paraszti üzemek reprodukciója, az újkori demográfiai és kulturális arculat szempontjából indokoltnak tűnne a török kiűzését időhatárnak tekinteni, 5. A történettudomány és a néprajz kapcsolatához újabban: Orosz I., 1985. 6. Terjedelmi okok miatt csak az említés szintjén: CsippékJ., 1907'.; Csippék J'., 1910.; Somogyi M., 1905.; Banner B., 1948.; Gunda B., 1954.; Huska M., 1972.; Hroziencik, J. 1981.; Márkus, M. 1973.; Comajová, O. 1978.; Prasliéková, M. 1979.; Gallo, J. 1973. Irodalommal szolgál még: DankóL, 1979. 7. Andrásfalvy B., 1978. 235. 560