A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - JANÓ Ákos: Kísérlet Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szabadtéri néprajzi múzeum létesítésére

tásban 74 védett népi építészeti emlékből 63 volt a lakóház, míg a népi műemlékek egyéb típusai igen alacsony hányadot képviseltek (4 harangláb, 2 temető és 4 ipari emlék). Jól jegyzi meg az akkor kiadott tájékoztató füzet, hogy ennek az aránytalanságnak az oka részben az építmények megvédhetőségeinek nehézségeiben, részben az építészeti emlékek értelmezése körüli vitákban, tisztázatlanságokban keresendő.

2 A felmérések 1961-es időszakában a népi műemlékek megtartásának egyetlen módja látszott lehetségesnek, a helyszínen való megőrzés. Mivel a tulajdonosok legtöbb esetben nem rendelkeztek a fenntartás anyagi feltételeivel, a kiemelkedőbb objektumok helyreállítási munkáira a felügyelőség előzetes költségvetést kért a terepbejárásokat végző szakemberektől. Szinte megoldhatatlannak látszó gondot okozott azonban a nagyszámú és zömében rossz állagú épületek állami kezelésbe vétele és központi költségekből történő helyreállítása. Ez nem látszott járható útnak, s talán a felújítási, fenntartási munkák anyagi fedezetének hiánya szülte a gondolatot egy szűkebb körű népi műemlékegyüttesnek szabadtéri néprajzi múzeumba való áttelepítésére, intézményes keretek közötti megőrzésére, s ugyanakkor azok közművelődési, közcélú hasznosítására. A megyei műemléki albizottság magáévá tette a gondolatot és javasolta a megyei tanácsnak regionális szabadtéri néprajzi múzeum létrehozását. Az 1960-as évek második felében a megyei tanács megbízást adott a budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékének Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szabadtéri néprajzi gyűjtemény -Borsodi falumúzeum-tanulmánytervének elkészítésére. A munkát Vargha László, akkori egyetemi docens készítette el és 1967-ben adta azt át a megrendelőnek. A létesítendő szabadtéri néprajzi gyűjtemény elkészült tanulmányterve az általános és helyi, elvi és gyakorlati szempontok ismertetése után kiterjedt a területkijelölésre, a falumúzeum népi építészeti és muzeológiai kérdéseire, a megye földrajzi, gazdasági, etnikai sajátosságainak elemzésére, a műszaki-építészeti adottságok és kívánalmak számbavételére és javaslatot adott a falumúzeumban elhelyezendő kiállítási építményekre. A tervet bőséges jegyzet-, rajz-, térkép- és fotóanyag kísérte. A tanulmányterv hangsúlyozta, hogy „ A Szabadtéri Néprajzi Múzeum alatt olyan gyűjteményt értünk, amely egy történeti kor, korszak jellemző s néprajzi jellegű építészeti emlékanyagát minden tartozékával együtt, eredeti helyétől elszállítva, további muzeális gondozás és kezelés keretében, közel azonos természeti adottságok felhasználásával, ill. az erre a célra tervezett - az eredetihez hasonló jellegű - táji, természeti környezetben kerülnek elhelyezésre és kiállításra." A szabadtéri néprajzi múzeumi forma a népi építészeti emlékek megmentésének a helyszínen történő megőrzés mellett, ez időben is csak egyik alternatívája lehetett, de mivel ez utóbbi anyagi nehézségekbe ütközött, kerülhetett sor a falumúzeumban való elhelyezés fontosságának túlhangsúlyozására: „A népi építészet jelentős emlékeinek, lakó- és gazdasági épületeinek a teljességét, kölcsönös viszonyát, az egymáshoz kapcsolódó gazdasági és az egymáshoz fűződő építészeti rendjét, szerves építészeti egységét, kizárólag a szabadtéri néprajzi múzeum keretében mutathatjuk be, a szabadtéri néprajzi múzeum szervezete, jellege, elrendezése valósíthatja meg." A falumúzeum helyét a tanulmányterv az előzetes terepbejárások, tájékozódó megbeszélések alapján, valamint a megbízó szándékainak figyelembevételével, tekintettel az idegenforgalmi és városrendezési kívánalmakra is, a diósgyőri vár és fürdő mellett jelölte meg. „A három intézmény - vár, fürdő, szabadtéri néprajzi múzeum - hasznos egysége, településtervezési, városrendezési, közlekedési, idegenforgalmi szempontokból egyaránt, hiánytalanul s a legteljesebb módon kiegészítik egymást. A terület a 2. Olajos i. m.: 10. 547