A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PÁLL István: Méhesek Szabolcs megyében a XIX. század derekán

MÉHESEK SZABOLCS MEGYÉBEN A XIX. SZÁZAD DEREKÁN PÁLL ISTVÁN Északkelet-Magyarország népi méhészetének feltárásában úttörő szerepe van Szabadfalvi József munkáinak, hiszen Szatmárban

1 és a Zempléni-hegység középső részén

2 folytatott terepmunkája során olyan archaizmusokat is megfigyelhetett, amelyek ma már szinte teljes egészében kiveszettnek tekinthetők. A fenti területekhez kapcsolódó tájakon, a Bodrogközben és a Hegyközben végzett kutatásokat Balassa M. Iván, s tanulmányából az említett vidékeken található méhesek képe tűnik elénk.

3 A szerzők munkáikban feldolgozták a történeti anyagot is, így a tágabb terület népi méhészkedése, az ahhoz kapcsolódó építmények jól kirajzolódnak. Dolgozatunkban most egy múlt század 40-es éveiben készült megyei épület-összeírás segítségével

4 szeretnénk bemutatni az akkori Szabolcs megyében talált méhészeti építményeket, s szeretnénk rávilágítani a fenti területekkel való hasonlóságra, ill. az azoktól eltérő jellegzetességekre. Ez annál is inkább fontosnak tűnik, mivel Szabolcs megyéből eddig hiányoztak a történeti adatok, s most remélhetőleg sikerül azokat beilleszteni a szomszédos területek hasonló adatai közé. Nem titkolt szándékunk az sem, hogy az említett területek közötti hiátus betöltésével kapcsolatot teremtsünk Szatmár és a Bodrogköz, délnyugati irányban pedig a Nagykunság felé (ez utóbbi népi méhészkedéséről is kitűnő tanulmány készült

5

), s ezáltal a régió méhészetében lévő törvényszerűségek együttesen vizsgálhatók. A múlt század 40-es éveinek Szabolcs megyéjében igen sok helyen összeírtak méheseket, ám ezek száma egy-egy településen ritkán érte el a tízet (legtöbb méhest-szám szerint 17-et - Tuzséron találták az összeírok). Ez nem jelenti azt, hogy csupán ennyien tartottak méheket a községekben, hanem azt, hogy ennyi gazdának volt olyan építménye, amelyben méhek laktak. Szabadfalvi is említi, hogy a századfordulón ritka volt az olyan gazda Szatmárban, akinek nem volt tizenöt-húsz méhcsaládja.

6 A korábbi évszázadokban még ennél is jelentősebb lehetett a méhtartás, hiszen mind a nemesség, mind a köznép majdnem mindenütt cukor helyett használta a mézet.

7 A méz mellett a viasz is fontos kiviteli cikke volt a korabeli magyar kereskedőknek - s bár a szaporulat dézsmaköteles volt - a házi szükségletek kielégítésére folytatott méhészet évszázadokon keresztül fontos kiegészítő foglalkozása maradt a parasztembereknek. 1. Szabadfalvi/., 1956. 2. Szabadfalvi/., 1967'. és Szabadfalvi J., 1985. 3. Balassa M.I., 1971. 4. Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár (a továbbiakban: SzmLT.) IV. A. 19. 1-15. doboz. A Szabolcs vármegyei Tűzkármentesítő Intézet iratai. 5. Szilágyi M., 1966. 6. Szabadfalvi J., 1956. 452. 7. TakátsS., 1961.199. 537