A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - CSERI Miklós: Eredmények és feladatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi építkezésének kutatásában

galom, melynek kétségkívül szép eredményei is vannak. Gondoljunk itt Mezőkövesd ún. Hadas-településnek 14 épületére. Tárd, Szentistván, Füzér, Ónod, Rátka, Cserépváralja elkészült tájházaira. Az utóbbi években ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy egyre több település kíván tájházat, falumúzeumot létrehozni. Teszik ezt akkor is, ha az épület nem igényli ezt a hasznosítási formát, az anyagi fedezet, a személyi ellátottság nem biztosítottba berendezéshez szükséges kvalitásos tárgyak már nem állnak rendelkezésre. Idegenforgalom hiányában a legtöbb esetben alig van látogató, sokszor a tájházügy helyi személyi viszonyok függvényévé válik. Legnagyobb gondként mutatkozik, hogy az enteriőrben elhelyezett műtárgyak állag- és vagyonvédelme a legritkább esetben biztosított.

156 Megítélésem szerint az építészetkutatásnak, a muzeológiának és a műemlékvédelemnek felül kell vizsgálnia a „tájházügyet". Elméleti és módszertani útmutatókkal a helyes irányba kell terelni a kétségkívül jó szándékú törekvéseket. A népi műemléktájház szoros összekapcsolódást fel kell oldani, amire az alkotóház, közösségi ház, pávakörök, honismereti szakkörök székhelye funkció volna a legalkalmasabb. Ahol indokolt, természetesen továbbra is létesüljön tájház, az ahhoz szükséges anyagi és szakmai feltételek megteremtésével. A fentiekben igyekeztem áttekintést adni Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi építészeti kutatásának eredményeiről. Ha esetleg vázlatosnak tűnne ez az áttekintés, ennek oka az, hogy a kutatások részletes ismertetése, kritikai értékelése nem lehetett feladatom. Igyekeztem a legjelentősebb kutatókat és tanulmányokat ismertetni, amelyek módszerükben vagy a vizsgálat tárgyát képező terület miatt voltak fontosak. Megjegyzem, hogy nagyszámú kisebb közlés és tanulmány nem került most említésre, noha ezek is értékesek a megye népi építkezésével foglalkozó kutatók számára. Készültek egy-egy részletet ismertető tanulmányok, nagyobb táji egységet összefoglaló monográfiák, sőt nagyra törő elméleti munkák is. Mindezek ellenére úgy érzem, megyénk népi építkezésében még sok a fehér folt. Területileg alig kutatott a Bodrogköz, a Taktaköz, a megye középső része, az abaúji Cserehát vidéke. A Bükk népi építészete nincs még összefoglalva, Dél-Borsodban a Matyóföld és Mezőcsát környéke kivételével szinte nem publikált senki. Az összefoglaló monográfiák és az ezt megelőző résztanulmányok nagyon hiányoznak ezekről a területekről. Tematikai téren is vannak aránytalanságok. Az építőközpontok kérdése, az építkezés kultúrelemeiben az átadás-átvétel kérdése, a népi építmények és az építészeti stílusok viszonya, a megyei kuriális-kisnemesi építkezés jellegzetességei mind olyan kérdéskörök, melyek megoldást, feldolgozást igényelnek. A gazdasági építmények vonatkozásában a komoly eredmények mellett hiányoznak a szőlőtermesztés-borkészítés objektumainak feldolgozásai, a középhegységi pásztorépítmények problematikájának tisztázása. Az újabb elméleti munkák ellenére sem tisztázott még az északi lakóház típuseredetének kérdése vidékünkön. Rendkívül kevés megyénk területén a hiteles régészeti forrásanyag, amely a lakóház történeti fejlődéséhez szolgáltatna támpontokat. Objektív okok miatt hiányoznak a levéltári-történeti szempontú vizsgálódások kutatómunkánkban (a középkori levéltári anyag nagy része Csehszlovákiában van), bár a meglévő borsodi és zempléni anyagot is alig használják kutatóink. A mezővárosi építkezés és településkutatás rendkívül izgalmas eredményeket hozhat a felszínre. Sajnos e téren még csak a kezdeti lépéseknél tartunk, noha meggyőződésem szerint a mezővárosi építészet sokkal erősebben hatott a paraszti építészetre, mint ahogy azt gondolnánk. Az eddigi kutatási eredmények összegzésére kívánatos lenne egy tudományos konferencia összehívása, mely konferencia anyaga egyfajta szintézise lehetne az északmagyarországi építészeti kutatásoknak. 156. lásd ehhez: Balassa M. /., 1981/b. 1-10. 529