A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - CSERI Miklós: Eredmények és feladatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi építkezésének kutatásában

EREDMÉNYEK ÉS FELADATOK BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉNEK KUTATÁSÁBAN CSERI MIKLÓS Borsod-Abaúj-Zemplén megye nemcsak földrajzi értelemben, hanem népi kultúrájában is rendkívül változatos. Az eltérő természeti környezet (síkvidék, hegyvidék, folyóvölgyek, hegyek övezte fennsíkok) sokszor szélsőségesen különböző feltételeket teremtett a paraszti élet számára. A belső fejlődésre, némi elzártságra ítélt Bodrogköz népe pl. egészen másként alkalmazkodott a táj adta feltételekhez, mint a viszonylag korán a monokultúrás szőlőgazdálkodást választó Hegyalja népe. A gömöri kisnemes falvak tárgyi kultúrája sokszor első ránézésre is elüt a dél-borsodi summás-zsellér falvakétól. Az eltérő földrajzi-gazdasági-társadalmi viszonyok mellett esetenként történetiközigazgatási tényezők is erősíthették (erősítették is) ezt a másságot. A mai megye nevében szereplő Borsod, Abaúj és Zemplén mellett még Torna, Gömör-Kishont, Szabolcs (három bodrogközi település) megyék maradványait is magába foglalja ez a terület. Ezek a valamikori közigazgatási kapcsolódások a legtöbbször kulturális kapcsolatok is voltak, helyt adva ezzel újabb és masabb műveltségi hatásoknak, melyek egy része már az országhatáron túlra mutat. Végezetül az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a megye területén már a középkor korai évszázadaitól folyamatosan élnek németek, szlovákok, kárpátukránok, lengyelek, zsidók, görögök, a maguk eltérő kultúrájával, vallásával. Mindez természetesen tükröződik az egyes településeken található építményeken, a megye népi építészeti képén is. Nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi építészetéről alig, vagy egyáltalán nem lehet általánosságban képet adni. A legkorábbi időktől napjainkig terjedően régiónk kutatói arra törekedtek, hogy több-kevesebb önállósággal bíró építészeti kistájakat különítsenek el, s ez az elkülönítés a népi építkezés hagyományaiban, jellegzetes vonásaiban mutatkozó eltérések alapján történjék meg. így már születhettek szintézisek, készülhettek összefoglalások egy-egy kistáj, etnikai csoport stb. népi építkezéséről. A magyar néprajzi kutatás meglehetősen korán felfigyelt régiónk „lakóházára". A „palóc" és a „matyó" ház is főleg azért volt érdekes, mert a köztudatba akkor bekerülő etnikai csoportok népi kultúrájának sajátos produktumát, sőt az egész „ősi" magyar népi kultúra egy sajátos rekvizitumát vélték bennük felfedezni. I. Az első, már valóban néprajzi igényű leírás Pápai Károly ismertetése A palóc faházról,' nem előzmény nélküli. Maga is több helyen utal Szeder Fábián palócokról szóló munkájának a házat bemutató részére,

2 de feltétlenül említést érdemel Bél Mátyás XVIII. századi szűkszavú beszámolója,

3 vagy a Hunfalvy János szerkesztette kötetben 1. Pápai K., 1893.1-31. 2. Szeder F., 1819.26-46. 3. BélM., 1968. 35., 108. 515