A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BAKÓ Ferenc: A Palócföld centrumának településformái

Jelen kutatásaink során a jobbágytelek több történeti és társadalmi változatával, megjelenési formájával találkoztunk. A XV-XVI. század jobbágy telkei csak részben tartották meg később ezt a jellegüket, egy részük valamilyen formában kisnemesi telekké minősült és szerepe is másképp alakult. A. jobbágytelek, a jobbágybirtok szilárd törzse a XIV. század óta a belső fundus, vagy házhely, amelynek külső tartozékai voltak a szántóföldek, a kaszálók és különféle jogok.

24 Forrásaink csak a XVI. század telekrendszerére vonatkoznak, de az adatok ennél korábbi időt is képviselnek. A XIV-XV. század pusztásodási folyamatában egyes jobbágytelkek gyakran gazda nélkül maradtak, pusztán álltak, de még ebben az esetben is| megőrizték szerkezeti egységüket és kereteiket. A telket tulajdonosa nem szívesen osztotta fel, inkább egyben tartva, arra új jobbágyot várt. Amíg a telek pusztán állt, annak a jobbágynak a nevén tartották nyílván, aki utoljára megművelte.

25 Ludányhalásziban, Egerbocson, Tarnaleleszen, Bükkszenterzsébeten és Szentdomonkoson forrásaink több ilyen, régi jobbágy ősről elnevezett telket említenek, de legjobban a mikófalvi példákat ismerjük. A „Kelek Péter házhelyet" 1671-ben említi egy okirat, majd az üres házhelyet elzálogosítják, ill. eladják a Kovács nevű nemeseknek, a jobbágytelek tehát nemesi fundussá válik. A „Kiss Demeter házhelyét" 1677-ben tulajdonosa, az Ónody család elzálogosítja ugyancsak a Kovács nemzetségnek, de az üres telekre később a Sipos jobbágy családot ülteti és így a teleknek két neve lesz egyszerre: „Kiss Demeter", ill. „Sipos fundussa". Az elsőt a hivatalos iratok használják, a másodikat a falu. A harmadik jobbágytelek a „Demeter János háza helye", ezt 1699-ben nevezik így meg, de később már nem fordul elő.

26 A telkeknek nevet adó jobbágyok az ismert összeírásokban ugyan nem szerepelnek, de megállapítható, hogy családjaik a XVI. században Mikófalván élnek és feltételezhető, hogy maguk a névadó ősök még annál korábban is ott laktak. A névhasználat szívósságára jellemző, hogy 1752-ben az első két telekmegnevezést még használják, bár az egykor rajta lakó családok már régen nem élnek a faluban, sőt időközben a Síposok személyében az egyik telek új jobbágyokat is kapott, akik ugyancsak elköltöztek innen. A XX. századra a fent említett jobbágytelek megnevezések nem maradtak meg - sem Mikófalván, sem a többi vizsgált faluban -, valószínűleg azért, mert a telkek később kisnemesi fundusokká váltak, illetve többszörösen gazdát cseréltek. A nagyvisnyói hosszú udvarok analógiái egyaránt előfordulnak jobbágyi és kisnemesi falvakban is. Ez a beépítési mód mindkét, területünkön ismert telekformában megjelenik: a szalagtelken éppúgy, mint a megosztott táblatelkeken. Egyes településeken az udvar minden lakóházában egyetlen bővített család, „had" él és a telket róluk nevezték el, pl. Bükkszenterzsébeten az „Ortó had" vagy a „Zay had" 15 lakással.

27 Egységes szalagtelken ilyen „hadas udvarok" vannak még Rimóc, Felsőtárkány, Tarnalelesz, Borsodnádasd, Sajónémeti, Sajóvelezd, továbbá Fedémes községekben. Egykor megosztott telek lakó részén is alakultak ki hasonló udvarok őrhalom, Mikófalva, Tarnalelesz, Tardona és Fedémes területén. Ez a jelen századi állapot nem magyarázható sem a társadalmi, jogi rétegződéssel, sem a telek formájával, funkciójával. A hagyomány szerint a „hadas udvar" gyakoribb volt a század elején és egyes falvakban - mint Bodony - tűzvész szüntette meg. Az egész falu leégése után az udvarok népe szétköltözött, a hatóság és a földbirtokos ui. erre lehetőséget biztosított. A XIX. század tagosítási akciói hasonló eredménnyel jártak. Mikó24. SoósL, 1975. 40. 25. Szabói, 1969.18-19. 26. BakóF., 1965.196-198. 27. BakóF., 1981.266. 511