A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

LABANCZ István: Múzeumi kapcsolatok Rozsnyó és Miskolc között

MÚZEUMI KAPCSOLATOK ROZSNYÓ ÉS MISKOLC KÖZÖTT LABANCZ ISTVÁN A rozsnyói Bányászati és Vaskohászati Múzeum már több mint 80 éves múltra tekint vissza. Az Országos Bányászati és Vaskohászati Egyesület Borsod-Gömöri csoportjának kezdeményezésére jött létre. Profilját Észak-Gömör geológiai adottságait, gazdag természeti kincseit kiaknázandó ércbányászat és az ehhez kapcsolódó vaskohászat határozta meg. A különböző alapítványokból származó pénzösszeg tette lehetővé azt, hogy 19021903-ban felépülhetett a múzeum impozáns klasszicista stílusú egyszintű épülete. A városi emberek nagy lelkesedéssel fogadták a múzeumalapítás hírét, az elegáns épületet és nagy polgári öntudattal vitték adományaikat a múzeum gyűjteményébe. Az első kiállítást 1912-ben lehetett megnyitni, de ez még nem a múzeum épületében történt. A múzeum akkori lelkes vezetői és a múzeumbaráti kör tagjai, a nehézségek ellenére gyűjtötték és ha nehezen is, de gyarapították nemcsak a bányászati és vaskohászati anyagot, hanem a helytörténeti és néprajzi gyűjteményrészeket is. Tichy Kálmán rozsnyói születésű író, grafikus és festőművész szorgalmas, kitartó igazgatói munkássága eredményeként a második világháborút megelőző években a múzeum már csaknem maradéktalanul tölthette be hivatását. A háború évei nagyon érzékenyen sújtották a múzeumot. A gazdag helytörténeti, iparművészeti és néprajzi gyűjteményegységeket a visszavonuló német hadsereg mindmáig ismeretlen helyre szállította. (Ezek után hiába kutattunk, nyomuk veszett.) Ezt a csapást a múzeum sokáig nem tudta kiheverni. A felszabadulást követően a város vezetősége több kísérletet tett a megcsonkított gyűjtemény bemutatására. Ez a törekvés sem járt azonban nagy sikerrel, mert számukra is az épület volt fontosabb, mint a múzeumi gyűjtemény. Az impozáns épületet továbbra is raktárként használták, valamint bányásztanoncokai szállásoltak el benne. Sok nemes törekvés veszett így kárba és a múzeumügy megoldása tovább váratott magára. Később Molnár Béla, a városi tanács elnöke vette pártfogásba a múzeum ügyét. A Szlovák Múzeumi Társaság támogatását megnyerve a város költségén az épületet az 1950-es évek elején rendbe hozatta és így 1956 májusában a múzeum ünnepélyes keretek között megnyílhatott. Ezzel új helyzet kezdődött a múzeum történetében. Dr. Arany Bertalan megbízott igazgató nagy akarással és szaktudással látott hozzá az intézmény fejlesztéséhez, a gyűjtemények gyarapításához és a múzeumbarátok körének újjászervezéséhez. Nemes törekvéseit azonban ő sem válthatta valóra. Az elkezdett munkát e sorok írója folytatta, akit 1958 márciustól nevezték ki és bízták meg a múzeum igazgatásával. A személyi állományt mindössze az igazgató és egy félnapos foglalkoztatottságú takarítónő jelentette, aki egyben a tárlatvezetői teendőket is ellátta. 49