A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

rendezés a Zagyva-völgyének Hatvan feletti szakaszán is, magam Csecsén és Kozárdon (Nógrád m.) találtam rájuk, az előbbi magyar, az utóbbi eredetileg szlovák lakosságú volt. Mindez arra vall, hogy nem etnikai sajátossággal van dolgunk. A magyarázat inkább az, hogy egy szélesebb körben ismert tüzelőberendezést, mely kézműipari termék, a Bakó Ferenc által említett falvak német lakói jobb anyagi helyzetük és magasabb igényeik miatt meg tudták vásárolni. Feltehető, hogy a kompolti Magyar sor búboskemence használata mögött is inkább gazdasági ok húzódik meg. A tüzelőberendezések kérdésénél maradva, Dám László tanulmányából először az ezzel kapcsolatos részt emelem ki.

64 Előre kell bocsátani, a szerző a zempléni tüzelőberendezések eltérő variációit lényegében nem köti nemzetiségekhez. Csak egy általános fejlődéstörténetet ad, jóllehet ez nem egyezik az én véleményemmel, de nem ez indokolja, hogy itt és most szálljak vitába vele. Dám László azt a meggyökeresedett felfogást képviseli ebben a tanulmányában is, mely nagymértékben megnehezíti, sőt megítélésem szerint lehetetlenné teszi, hogy tisztán lássunk a Kárpát-medence északkeleti része tüzelőberendezéseinek kérdésében. Leegyszerűsítve, a függőleges irányulású füstfogójú, azaz a palóc - esetleg sípos - vagy kürtös-kemencét a terület északkeleti részén elterjedt ferde füstelvezetős, azaz kabolás-kemence előzményének szokás tekinteni. Azaz, a fejlődés úgy zajlott le, hogy előbb egy füstelvezetés nélküli, a lakóhelyiségből fűtött, azaz belülfűtős kemence volt, majd átmeneti megoldásként lyukat vágtak a mennyezetbe, és a füst ott távozott. Ezt követte a függőleges füstelvezető, mely a kemence szájától az égésterméket közvetlenül a padlásra vezette. Később ennek irányulása megváltozott, és egy ferde alkalmatossággal immáron nem a padlásra, hanem a pitvarba vezették ki a füstöt. Megállapításom szerint azonban ez két, egymástól független füstelvezető szerkezet, mely időben is eltérve jelent meg a vizsgált területen. Előbb az északkeleti részeken tűnt fel a ferde füstelvezető, a kabola, majd ettől függetlenül alakult ki a nyugati függőleges, a sípos, vagy kürtös megoldás, méghozzá mintegy évszázadnyi késéssel. A két megoldás között mindössze annyi az egyezés, hogy mindkettő ugyanannak a lapos, belülfűtős kemencének a füstelvezetését oldja meg, és válik a lakóhelyiség, igaz még nem teljesen füsttelenné, csak „félfüstössé". Figyelemre méltó, hogy a kétfajta irányulású, eltérő korú, és hozzátehető, eltérő terminológia-készletű tüzelőberendezés, illetve füstelvezetés között határozott határvonal állapítható meg. Ez délen a Sajó alsó folyásával esik egybe, majd a folyó nyugatra fordulásától egyenesen északnak tart, egészen a Kárpátokig.

65 Ezt a megállapításomat erősítik meg Sopoliga, Miroslav kutatásai is, aki a rendkívüli bőségű adatanyaga alapján megállapítja, hogy az általa vizsgált, részben kárpátukrán lakosságú kelet-szlovákiai terület nyugati részén lévő Oszturnyán (Osturná, Szepes m.), Kövesfalván (Kamienka, Szepes m.), Hársadon (Litmanova, Szepes m.), Berkenyéden (Jarabina, Szepes m.) a füstelvezető egyenesen a szoba mennyezete felé irányult.

66 Ezektől keletre olyan füstelvezetőt mutat ki, mely a füst útját megtörve, azt a pitvarba vezeti ki, s melynek neve kus, kobülka, kobulka, kafli, kafel, komin és koh. Megjegyzendő, hogy Szinna (Snina, Zemplén m.) vidékén, tehát a terület keleti részein egy másik füstelvezetési megoldás is feltűnik, a XX. században elterjedt cugovipecnél azonban csak a kemence és nem az előtte lévő padkán rakott tűz füstjének elvezetését sikerült megoldani. Ezeket a füstelvezetőket gyakran utólag építették hozzá a korábbi, minden füstelvezetést nélkülöző kemencékhez.

67 64. DámL., 1984.123. kk. 65. Részletesebben Balassa M. /., 1985. 114. kk. 66. Sopoliga, M., 1984. 330. 67. Sopoliga, M., 1984.332. 494