A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - GUNDA Béla: Kulturális ökológiai megfigyelések a növénytermesztés kezdeteiről

termesztését azonban tiltó előírások is befolyásolják. Az Armoracia macrocarpaX. és a Carthamus tinctoriust, mint fűszernövényt hozzák be a kertbe. A kultiválási törekvésnek tehát különböző okai lehetnek. Legtöbbször a növény egyszerű átültetését figyelhetjük meg. De magról is igyekeznek a vadnövényt kerti növénnyé nevelni (Centaurea cyanus), s nem ritka egyes növények olyan módon való „gondozása", hogy kaszálásnál kikerülik, megkímélik (Nasturtium sp., Geránium pratense, Convallaria majális stb.). Az egymástól távol fekvő vidékeken nem a kölcsönös tapasztalatok révén visznek be a kerti termesztésbe egyes növényeket pl. a Hedera helixet, a Saponaria officinalisí a Velebitben, a Balaton mellékén, Kalotaszegen, az Irispumilat a káli medencében, Háromszéken, a Helleborus purpurascenset Moldovában, Békésben, Somogyban és Burgenlandban. Ugyanarra a növényre irányuló kultiválási törekvések egymástól távoli vidékeken minden kölcsönhatás, közös tapasztalat nélkül megnyilvánulhatnak. Az igények egymástól függetlenek. A kertbe való bevitellel megindulhat a termesztésbe vett és a természetes élőhelyen maradt növények elkülönítése, ami függ a gondozás mértékétől (talajminőség, öntözés, kapálás, trágyázás, a napfény és árnyék, védettség a hideg ellen, magassági viszonyok stb.). A növények növekedésében, levélsűrűségében, a virágnyílás és hervadás idejében, a virág, a gumó, a gyökér nagyságában, a bimbózás kezdetében, a színárnyalatokban bekövetkező esetleges gyorsabb vagy lassúbb eltérések nem valószínű, hogy elegendőek fejlődésrendszertani változások igazolására (vö. Wilsie, 1968. 73-75.). Esetleg varietások jöhetnek létre. Lehet, hogy egyes növények nem is válnak el vad egyedeiktől, kipusztulnak, nem termeszthetők tovább (pl. Dictamnus albus), nem alkalmazkodnak a kultivációhoz, az embernek megszűnik velük a gondozási kapcsolata. A közölt megfigyelésekből az is világosan következik, hogy az ember egyes növényeket természetes környezetükből kiemel, közelebb hozza azokat magához, szorosan beépíti kultúrájába, gondoskodik továbbtermesztésükről. A korábban természetes élőhelyükről gyűjtött növények kulturális ökológiai helyzete megváltozik. (A kultúrából megszökötteknek egyes esetekben utána megy, és ismét termesztésbe veszi őket.) Valószínű, hogy hasonlóan cselekedett évezredekkel ezelőtt a ma nélkülözhetetlen kultúrnövényekkel. Tanulságos azt is hangsúlyoznom, hogy egyes növények természetes vagy mesterséges úton való megritkulása (Atropa belladonna, Centaurea cyanus, Centaurium minus, Dictamnus albus) hozzájárul termesztésbe vételükhöz. Ezt a jelenséget számon kell tartani az archeobotanikusoknak is. A használatos vadnövények ritkulását előidézhette hasznosságuk fokozódó felismerése, a népsűrűség (s ezáltal a fogyasztás) növekedése és a természeti környezet (pl. erdők irtása) megváltozása. Ez azután arra serkentette az embert, hogy termesztésbe vegye őket. A növények kertbe való behozatala lényegében női munkakörbe tartozik, s megerősíti azt a véleményt, hogy a nőnek lényeges szerepe volt a növények termesztésbevételénél, az igaerőt nem kívánó növénytermesztésnél, a kertgazdálkodásnál, amely nyilvánvalóan megelőzte a nagyobb területű szántóföldek megművelését. A kertbe behozott Atropa belladonna köré fűződő hiedelmek utalnak arra, hogy a növényi kultiváció kialakulásánál mágikus motívumok is közrejátszhattak. A mágikus célú növénytermesztést folytató nőre sok más egyéb is emlékeztet. így pl. a Luca-búza ültetése, amely - eltekintve most annak minden távoli vonatkozásától - miniatűr növénytermesztés. Karácsony előtt a tányérra ültetett búzával a bő termést, a termékenységet, a gyarapodást segíti elő a biológiai alkata miatt is erre predesztinált nő. 477