A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - GUNDA Béla: Kulturális ökológiai megfigyelések a növénytermesztés kezdeteiről

a pásztoremberek messze földről is eljönnek oda a gyökeret ásni, kivált tavasszal. A mezei pásztorok barmaiknak nyavalyáiban a farkoknak bőrét felvágván vagy tüzes árral a bőrön lyukat szúrván, abba hunyor gyökeret húznak; de e végre egy kis vas fogatskával a bőrt megcsípvén felemelik, hogy a hunyor gyökeret annál helyesebben odahelyezhessék. Pestises gugánál is használják, ti. annak a bőrét felemelik, tüzes árral által szúrják, a lyukon által vonandó hunyor gyökeret írós vajjal előbb megkenvén belehúzzák. Ha hónalja alatt szöki meg az embert a guga, akkor a kar bőrén, ha az ágyékot, akkor a vastag comb fölött teszik meg az egész operációt" (Veszelszki, 1798.201-3). A Helleborus sp. gyógyító hatásáról a pesti egyetemen 1834-ben egy orvosi disszertáció is megjelent: E. Hunyor, Dissertatio inauguralis medica de helleboro. Pest, 1834. - A hunyor különböző gyógyászati alkalmazását nem részletezem. Elég, ha arra emlékeztetek, hogy gyökerét, a tályoggyökeret (tályoggyökérül nemcsak hunyort használnak) a ló szügyébe vagy nyakbőrébe, a sertés fülkagylójába, a marha lebernyegébe húzzák bele. A parasztok a tályoggyökeret rendszerint vándor, az Alföldre járó szlovák és román mezőgazdasági szerszámárusoktól, gyógyfüvesektől vásárolták (Gunda, 1982. 172., Grynaeus, 1964.117-118.). De már Borbás V. írja a Pallas Lexikonban, hogy a Helleborus fajokat szép virágjuk és levelük kedvéért a kertekben is ültetik, ott díszlenek, nem ritkán már télen virágzanak, s ekkor halotti koszorúba kötik. Ez a motívum tér vissza Babits Mihály „Két nővér" c. versében is. A költő sejteti a növény mágikus tulajdonságát. A fekete Bánatot és a vérszínű Vágyat megszemélyesítő nővéreknek Fekete hunyorból van koszorújuk, nagy árnyakat ingat a mécsük utánad s jön egyre mögötted a fekete Bánat, előtted a vérszínű Vágy. S szól néha könnyezve a Vágy: „Én vagyok a Bánat." S szól néha nevetve a Bánat: „Én vagyok a Vágy." A hunyor kertekbe való behozataláról ír Halászné Zelnik Katalin. Megfigyelése szerint Moldvában a kertbe ültetett Helleborus purpurascens Pusztina, Klézse, Larguca falvakban eszponz néven használatos. A kertekben tartják Magyarbékáson. A beteg szarvasmarha oldalába húzták. Reuma ellen a vadon termő eszponz használatos (Halászné Zelnik, 1981. 364.). A kalotaszegi Váralmáson a kiskertekben is tartják (Péntek-Szabó, 1985. 240.; v. ö. még Vasas, 1985. 149., itt kígyófűről van szó). Oláh Andor elmondja, hogy ez eredeti tályoggyökér hegyvidékeken termő fajok gyökere. Békés megyébe Erdélyből vándorárusok, dézsát, szapulót áruló mócok hozták a tárgyökeret. Tele volt a tarisznyájuk gyökérrel, s a kezükben is tartottak mintának. Orosháza, Békéscsaba környékén, a szerző könyvének írása idején egy kis öregember árulta, aki valahonnan a Dunántúlról (!) szerezte be. Békés megyében nemrégiben is lehetett találkozni olyan tályoggyökérárussal, aki annak pótlékát árulta (Lotus corniculatus szarvaskelep; Thalictrum lucidum - borkóró). Valódi Helleborus specieseket Oláh A. a békési, szatmári kiskertekben látott termeszteni (Oláh, 1982. 47.). A kertekben, szőlőkben termesztett tályoggyökérről (Helleborus purpurascens) Békésszentandrásról és a bihari Mezősasról vannak adataim. Nem teljesen egyértelmű feljegyzésem szerint Sárrétudvari kertjeiben is található. Az előbbi két faluban termesztésben láttam. Behozzák a virágos kertekbe a hunyort horvátországi (Gotalovo, 2xlala, BelovarKőrös m.) és somogyi falvakba (Háromfa, Bélavár, Tarany) is. Úgy tűnik, hogy ide a Helleborus dumetorum távolabbi vidékről került, mert a környéken nem található. Kiskertekben tartják a hunyort a Garam felső völgyében a szlovákok (Kóczián-Szabó

ISzabó L. Gy., 1979.134., 141., 142., 143., 147., 151.). Igen értékes megfigyelést közöl a Helleborus sp. kerti ültetéséről Aumüller Stephan. Mariazellből Burgenlandba hazatérő búcsújáró férfiak Stájerországban, Alsó472