A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - GUNDA Béla: Kulturális ökológiai megfigyelések a növénytermesztés kezdeteiről

Már a magyar botanika klasszikus alakja, Borbás Vince többször utal arra, hogy vad növényeket hoznak be a kertekbe. Amikor arról ír, hogy a Balaton melléki parasztkertekbe, temetőkbe „vidékről" ültettek be különböző növényeket, a környék vad növényeinek a kertekbe való beültetését érti. Borbás V. a következő ilyen növényeket említi: Coronilla emerus - koronafürt, Colutea arborescens - dudafürt, Cotoneaster sp. madárbirs, Amelanchier ovális - fanyarka, Salvia aethiopis - magyar zsálya, Gypsophila paniculata, G. Hungarica - fátyolvirág, Saponaria officinalis - szappanfű vagy koporsóvirág , Artemisia scoparia - üröm, Dianthus sp. - szekfűfélék (törökszekfű), Viscaria vulgáris - cinegeszekfű, Tamus sp. - pirítógyökér, amelyet Borbás V. a környék folyondárjának mond (Borbás, 1900. 284.). Sajnos nem lokalizál pontosabban, s az átültetés, az esetleges maggyűjtés stb. részleteit sem említi. Akkor sem, amikor azt a megfigyelését közli, hogy „hazánknak délkeleti havas vidékein még ma is vannak a civilizációtól csaknem egészen elzárt és egész kezdetlegességben tengődő falvak, szállások vagy magános pásztorkunyhók, de körülöttük egyszerű kis kertet, melyből színes virágok tarkállanak, gyakran láthatunk. Ha más nem, a környék hegyeiről ültetett szarkaláb vagy sisakvirág, a levescsík (Levisticum) vagy bazsarózsa (Paeonia) ott díszlik a rozzant kerítés között. Alföldünk csőszházai körül közönségesebb kerti virágok: törökszekfű, őszirózsa (Aster Chinensis), nyári viola, pántlikafű (Phalaris arundinacea) . . ."A hazai szerb falvak körül tömegesen nő az Artemisia annua - nyári üröm (Borbás, 1890. 59.). Az újabb botanikai irodalomból elég csak kezünkbe venni Csapody Istvánnak a védett növényekről írt kitűnő monográfiáját, amelyben gyakran olvashatjuk, hogy ezt vagy azt a vad növényt természetes élőhelyéről kiemelve igyekeznek a kertekbe elültetni, így feltűnő virágjáért tövével együtt irtják, kertekbe ültetik, árusítják a ma már nagyon megritkult tavaszi kikericset (Bulbocodium vernum L. spp. versicolor). Tövestől, gumóstól irtják s behozzák a kertekbe az alábbi növényi ritkaságainkat: bordaharaszt (Blechnum spicant L. SM.), bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis L. spp. banatica), pirosló hunyor (Helleboruspurpurascens W. et. K.), téltemető (Eranthis hiemalis L. Salibs.), tavaszi hérics (Adonis vernalisL.), babéroroszlán (Daphnelaureola L.), kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus), óriás szekfű (Dianthus giganteiformis Borb.), sugárkankalin(Pnmw/ö elatiorL. Hill.), sárgaliliom (Hemerocallis lilio-asphodelus), tüzes liliom (Lilium bulbiferum L. ssp. bulbiferum) és más liliomfélék, csillagos nárcisz (Narcissus stellaris), törpe nőszirom (Iris pumila) és még több más kiveszőben lévő pompás vadvirágunkat (Csapody, 1982.). Hantos Gyulának már korábban megjelent a francia emberföldrajz szellemében írt munkája Pécs földrajzáról. Elmondja Hantos Gy., hogy Pécs a rózsák városa volt már a török hódoltság idején. Még az egyszerűbb negyedekben is az előkertekben rózsák virítanak. A Mecsek változatos, gazdagon virágzó vadrózsatöveit kiássák, s kertekbe átültetve nemesítik (Hantos, 1940. 24.). Erről a paraszti kertekben más helyekről is vannak megfigyeléseim (Zemplén, Szatmár, Sárköz). A vadrózsatő nemesítésére utal Mécs László egyik verse is („Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld.") Igen terjedelmes lenne a tanulmányom, ha a botanikusok közléseit sorra nyomon követném. Viszont beszámolok a néprajzi megfigyelésekről. Háromszék megyében a nadragulya (Atropa belladonna) a bükkösökben tűnik fel, de előfordulása az utóbbi időben ijesztően csökken (Rácz-Fűzi, 1973. 155.). A falusi nép a nadragulyát gyógyításra, varázslatra használja. Már korábban észrevehette, hogy pusztulóban van, nehezen talál reá, s ezért behozza a kertjébe, s ott tovább termeszti, mint félkultivált (sémi cultivated) növényt. Zágonból említik a múlt század végén, hogy néhány asszony a fekete nadályhoz hasonló növényt (ez csakis a nadragulya lehet) gondos ápolásban részesít. A növény népi elnevezése eléggé furcsa: „a házhoz mindent be, semmit ki." Az asszony a növényből semmi kincsért sem adna másnak, mert elveszne szerencsét hozó ereje (Kovács, 1895. 398.). A hétfalusi csángóknál sokat 469