A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - ZÁDOR Tibor: A testnevelés és a sport térhódítása Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a XIX. század végéig

Időközben, 1882-ben megalakult a Sárospataki Akadémiai Tornaegylet. A főiskolai hallgatók kb. 50 sportolója a torna- és a vívósportot művelte. Az említett egyesületek nem bizonyultak időtállóknak, mert a helyi tömegigény még nem érett meg a sportolásra. Miskolci Athléta kör A Borsodmegyei Lapok c. hetilap 1889 őszén vezércikkben emlékezik meg arról a felhívásról, amit a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézett a Nemzeti Tornaegyesülethez a magyar ifjúság versenyre szólítása tárgyában. A miniszter azt szeretné, hogy a tornatanítás a régi görögök testedzéséhez hasonlóan terjedjen ki a testi ügyesség minden oldalú fejlesztésére, s a társas játékok együttes gyakorlása közben egészséges közszellem fejlődjék ki köztük. Ne csak a háborúban legyenek ügyes és erős katonáink, hanem a „fiatalok a békében is munkabírók legyenek, hogy a munka harcában el ne veszítsük a csatát. "

26 A felhívás kéri, hogy a város lakosságának felnőtt tagjai tömegesen lépjenek be a sportegyesületbe. A cikk írója G. I. (Gálffy Ignác), az állami polgári iskola igazgatója, az akkori miskolci lakosok egyik leghaladóbb gondolkodású és tevékenységű férfia. Mind a cikknek, mind Gálffynak jelentős szerepe volt abban, hogy a Miskolci Athléta Kör 1890. április 27-én megkezdte működését. A tagok száma éveken át kb. 70 fő, akik Miskolc értelmiségi, birtokos és nagykereskedő rétegéhez tartoztak. A Kör tevékenysége - az akkori szóhasználat szerint - az atlétika minden ágára kiterjedt, de valójában vívással, tornával és „műbirkózással" foglalkoztak. Az atlétika szó abban az időben gyűjtőfogalmat jelentett. Az említett sportágak oktatói: Mátéh Péter, Szigeti Benedek Gyula (vívás), Andor Tivadar (torna) és Nikkel József (birkózás) voltak. Mindegyik sportág foglalkozásait külön művezető vezette. Vívással és tornával mindegyik tag foglalkozott, birkózással csak öten. Hol volt még akkor ezektől az úri sportágaktól a munkásság? Egyrészt ideje nem volt rá, mert a napi munkaidő még az állami üzemekben is 12 óra, másrészt keresetéből hogyan futotta volna felszerelésre és tagdíjra, ami évi 8 forintot tett ki. (Egy munkás havi keresete.) A pártoló tag évi 3, az alapító tag pedig 25 forintot fizetett.

27 A foglalkozás (edzés) kilenc hónapon át (szept. közepétől június közepéig) hetenként háromszor 2 órán át tartott. A legnagyobb népszerűségnek a „tornázás" örvendett, de akkor mást értettek alatta, mint ma. A tornázás felölelte „a szabad- és szergyakorlatok minden nemét, továbbá a súlyemelést és súly dobást, futást, labdázást,

2

* birkózást. "

29 A századforduló körüli években a köztudatban még nem tisztázódott a tornázás és az atlétizálás fogalma, amit részben az előző, részben a következő idézet bizonyít, ui. az 1897-ben megalakított Magyar Athletikai Szövetség alapszabályának 3. §-a szerint a Szövetség célja és feladata: „hogy a szabadban való testgyakorlásokat, a szorosan vett athletikát (futás, járás, súlydobás, ugrás, birkózás stb.), az athletikai labdajátékokat (lawn-tennis, foot-ball, crickett, vízi-póló stb.), az úszást, vívást, korcsolyázást és egyéb víz-, hó-, és jégsportokat, az ökölvívást stb. előmozdítsa és fejlessze."

30 Számunkra roppant érdekes, hogy a MASZ tulajdonképpen jó néhány olyan sportág művelését tűzte ki célul, amely a későbbi fejlődés során önállóvá vált. sőt külön szövetséggé szerveződött. A MAK évente két alkalommal házi versenyeket rendezett. 1897-ben kilépett az Országos Tornaszövetségből és a Magyar Athletikai Szövetséghez csatlakozott. Ennek tulajdonítható, hogy 1897. VI. 1-én tornaversenyt rendeztek, amelyen a tagok „távol26. Borsodmegyei Lapok. Miskolc, 1890. okt. 26. 27. Borsodmegyei Lapok. Miskolc, 1890. dec. 10. 28. „Labdázás" alatt nem a mai labdarúgást kell érteni. 29. Miskolczi Athléta Kör 1896. évi Évkönyve 14. 30. Magyar Athletikai Szövetség Évkönyve 1906. 53. 457