A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - HŐGYE István: A Zemplén megyei szlovákok 1918-1919-ben

A ZEMPLÉN MEGYEI SZLOVÁKOK 1918-1919-BEN HŐGYE ISTVÁN A tanulmány összefoglaló szándékkal, a fellelhető levéltári forrásokra és szakirodalomra épülve mutatja be Zemplén megye szlovákságának reagálásait, állásfoglalásait, részvételét az 1918-1919-es eseményekben. A történeti Zemplén megyének jelentős számú szlovák népessége volt vizsgálódásunk idején, a megye közel 350 ezer lakosából a felső hét járás (Gálszécs, Homonna, Mezőlaborc, Nagymihály, Szinna, Sztropkó, Varannó) lakóinak nagyobb része kb. 130 ezer ember vallotta magát szlováknak, akik a megye földrajzi területének északi, nagyobb felén laktak.

1 A zempléni szlovákság egész története, és a címben jelzett korszakban játszott szerepe nem szakítható el az egész szlovákság nemzeti mozgalmától, azt segíti, módosítja, visszaveti, színezi is a maga helyi ténykedéseivel, a központi irányításra, intézkedésekre hozott és a vidéken kezdeményezett helyi eseményekkel. A vidék lakosságának szerepe volt a nemzetté szerveződés folyamatában, amely 1918-1919-ben jutott, ha nem is az elképzelt módon, de mégis a megoldás állapotába. Röviden szólni kell, át kell tekinteni a kiegyezéstől 1918-ig terjedő időszak nemzetiségi politikáját, kiemelve a szlovákokra - mellettük, érdekükben vagy ellenükre, kárukra - hozott hatósági intézkedéseket, azok Zemplén megyei megvalósulását. Az egész korszakra meghatározó lett az 1868. évi XLIV. az ún. nemzetiségi törvény, amely kimondta, hogy „Magyarország összes honpolgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan és egységes magyar nemzetet, amelynek a hon minden polgára, bármely nemzetiségihez tartozzék is, egyenjogú tagja." így az államnyelv magyar lett, de a törvény a nemzetiségek számára is biztosította az anyanyelv használatát az alsófokú oktatásban a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. Engedélyezte a nemzetiségi társulatok, egyletek felállítását, alapszabályzatuk előzetes bemutatásával. A fenti törvény a gyakorlatban azonban nem valósult meg, mert azokat a későbbi rendeletek megnyirbálták. 1874-ben már a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte három szlovák tannyelvű gimnázium bezárását. Az 1883. évi XXX. te. a nemzetiségi iskolákban is kötelezővé tette a magyar irodalom és történelem magyar nyelven való tanítását. Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején 1895-ben megszervezték a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályát, amelynek fő célja a nemzetiségi mozgalmak megfékezése. Az 1898-as kormányrendelet a családnevek magyarosítását és a községnevek magyarosítását rendelte el. Á zempléni helységek névváltoztatását a belügyminiszter 1898. IV. te. alapján végezték el, de az ésszerűség határain belül maradva. Zemplén megye levéltára őrzi azokat a községi, körjegyzőségi, főszolgabírói jelentéseket, amelyben a bizottságok új neveket javasolnak a „magyartalan" nevű faluknak. Ezekben az idegen hangzás helyett annak magyar megfelelője, egyszerű fordításai, de a 1. A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913.131-137. 415