A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

válasszal, csak április 4-én írta meg, amit tudott az említettekről, így Madarassy nem írhatta meg húsvéti (ápr. 5.) tárcában Herman Ottó kirándulását Pálfy Antal tanyájára. Azután húzta-halasztotta, s már csak Móra Ferenc halála után másfél évvel közölte cikkét. Pálfy Antal (1829-1907) különös, jellegzetes figurája volt a száz év előtti Szegednek. 1874-ben állított körösztje ott áll ma is a zákányszéki út jobb oldalán, s ott terült el birtoka. A régi tanya helyét már csupán akáccserjék jelzik; az úttól bentebb hajdani szélmalmának helyét pedig csak az itteni öregek tudják. Herman Ottó „hatalmas alaknak", Móricz Pál „óriásnak" mondja. A Szegedi Napló nekrológja szerint hat gimnáziumi osztályt végzett, értelmes ember volt, „tipikus alakja a szegedi jómódú gazdálkodónak". Halálakor ő volt a szegedi törvényhatósági bizottságnak legöregebb és legrégibb tagja: 1867-től negyven éven át volt városatya, a torony alatti közgyűlések rendszeres szónoka.

71 Móra Vőnekivel összevetve így jellemezte: „Pálfy Antal, más néven Rupa, sőt Nátha Tóni, már egészen más típus volt, talán még népszerűbb, mert nagyhangúbb, de nem olyan becsült, noha úri részről igen megbecsült, mint befolyásos gazda Alsótanyán és mindenkori mameluk. Veres képű, nagy, hosszú, száraz ember volt, lompos Haynau-bajusszal." „Közgyűlésen gyakran felszólalt, okosat is mondott, de mindig derűt keltett, mert igen cifrázta a szót. Szeretett nagy urakhoz dörgölődzni."

72 Legnevezetesebb tette 1883. október 16-án esett meg. Ekkor látogatott el Ferenc József az ásotthalmi iskolához, s amikor onnan kilépett, „műsoron kívül" előugrott az akkor még fiatal Pálfy Antal, odapöndörödött a király elé, és a maga szakállára azt mondta neki: - Fölségös uram, éngöm nem állított ide senki, én csak a nép nevibe bátorkodók szót szóni, hogy lögyön szíves még égy percre mögállni, és mögengedélyözni hűségös alattvalóinak, a szögedi magyar paraszti népnek, hogy itten ennek a tisztösségnek az emiékire, hogy a mái napon királyt láthattunk, ezön a helyön szobrot emelhessünk fölségödnek." „Mit értett ebből Ferenc Jóska, mit se, nem lehet tudni, de rábólintott, s az attól fogva Királyhalomnak nevezett Átokházán csakugyan ott állt a Resicán öntött vas mellszobor, egész 1918-ig - írta Móra. - Akkor se a népfeiség döntötte azonban le, hanem beleütött a ménkű, és kettérepesztette a fejét. Behozattam, és itt dugtuk el valahol a kultúrpalotában." Még mindig Móra jellemzését folytatom: „Nemzetközileg 1900-ban szónokolt az öreg Rupa (himlőhelyes arca miatt hívták így), amikor Dessewffy püspök zarándoklatot vezetett Velencébe. Szent Gellért hamvainál Sarto pátriárka - a későbbi pápa - tartott istentiszteletet, s mikor utána megáldotta a híveket, Pálfy Tóni előugrott, meglengette a zarándokzászlót a templom közepén, s biztosította Szent Gellértet is, meg apátriárkát is a magyarok szeretetéről. Az ájtatoskodó tömeg elhűlve hallgatta a különös zarándokot, de utoljára csak megevviválta, ha egy szót se értett is belőle."

73 A királynapok alkalmával-függetlenül az ásotthalmi hódolattól-Pálfy Antal megkapta Ferenc Józseftől az arany érdemkeresztet. A királyszobrot igen hamar, már 1884. május 28-án leleplezték. A Napló szerint a domaszéki tanyai kapitány olyan erős volt, hogy egyszer egy makrancos hároméves csikót ölébe kapott, és a szalmakazalhoz vágott. Ha díj birkózók jöttek Szegedre, rendszerint kivitték őket Domaszékre, egy kis birokra. Tóni bácsi úgy vagdosta őket a homokra, mint a répát. Igaz, utána jól tartotta valamennyit étellel-itallal. 71. Szegedi Napló, 1907. nov. 19. 72. Madarassy L. 1935.12.- Móra F. 1961.194. 73. MóraF. 1961.194. 380